Orbán Viktor az Ormánságban járt, Kémes községben, kihelyezett kormányülésen, ahol előbb minden eddiginél tábornokosabb pocakjával keltett feltűnést, aztán jött a humorperc.
Orbán Viktor az Ormánságban járt, Kémes községben, kihelyezett kormányülésen, ahol előbb minden eddiginél tábornokosabb pocakjával keltett feltűnést, aztán jött a humorperc.
A miniszterelnök jópofáskodott egy sort egy élelmiszerbolt, a Gold Mini ABC eladóival a bejáratnál, le is fotózkodott velük, aztán benézett a boltba, és beszélgetni kezdett a tulajjal. Akiről rögtön látszott, hogy nem beszari, mert a csendőrstílusú kedélyeskedésre se mondta meg, mennyi a bolt forgalma. Hogy aztán keserűen elpanaszolja a napsugaras csevejre vágyó Pocakos Vezénylő Tábornoknak, hogy nem nyert a trafiktenderen. Orbán láthatólag nem ilyen hangulatú párbeszédre készült. Mindig remek látni, amikor az élet kicsit belerondít a propagandafelvételekbe.
Az egyik legnehezebb dolog lehet politikusként, hogy az ember hogyan vegyüljön a zemberekkel. Akikről élő emlékeim vannak:
– Horn Gyula tökéletesen csinálta, talán mert láthatólag őszintén élvezte a melónak ezt a részét. Laza volt, a maga módján természetes, és mivel nem olyan sok választotta el a választótól, jól megtalálta velük a hangot egy pillanat alatt.
– Az első ciklusában járó Orbán általában egészen jól eltalálta a hangot, bár többször csúszott el olyan irányba, mintha kabarészínész lett volna, aki vidéki körállatorvost játszik.
– Medgyessy Péter rettegett az egésztől, látványosan gyűlölte és lehetőség szerint kerülte. Nem véletlenül, mert amikor mégiscsak be kellett vállania, olyan ijedten nézte a választókat, Herbert von Karajan a fenekébe illesztett furulyán az Oh, Tannenbaumot játszó német diákot.
– Gyurcsány Ferenc hátborzongetó ripacs volt ebben is, a gyerekek és az öregasszonyok a legszörnyűbb kulisszahasogató énjét csalták elő, na nem mintha a férfiakat nem olyan tartásban hallgatta volna, mint valami kenetteljes pap.