Erre ezekben a percekben jöttem rá, amikor is berepült egy ilyen madárka az erkély felőli liget felől a lakásba. Jól megijedtem. Hogy összetöri magát itt nekem. Ő is jól megijedt és elrepült a konyhai ablak irányába. Nagyot koppant és vissza a nappaliba. Megpihent a függönyön.
Én ki a konyhába, kitárni az ablakot. Vissza a nappaliba, elhúzni a függönyt az ajtó elől. És akkor kirepült és elrepült. Szinte felocsúdni sem volt időm, és máris minden jóra fordult.
Bárcsak így oldódna meg minden probléma ebben az életben!
Különben sose volt még ilyen, pedig annyi madár koncertezik itt hátul a fák közt, mint a nyű.
[a fénykép rermészetesen nem az én cinegémet ábrázolja, gondolhatjátok, hogy kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy megpróbáljak befogni a hülye telefonommal egy ilyen villámgyors és kétségbeesett madarat]