/Szerkesztői várakozásokkal kevésbé terhelt rétegposzt/
Veszélyesen élni tudni kell, bárhol, bármilyen körülmények között. No de hajszolni azt? Elutazni egy hegtetoválásért az Amazonasig? Normálisak vagytok ti? Kontinensünk tele van jobbnál jobb, helyben termő őrültségekkel! Hogy egész pontosan mikkel?
A pályavideó nézéssel, például.
Útinapló
Máris a fotelben. Kényelmesen elhelyezkedtem. Szemben, a horizonthoz közel, ragyog a nap, remélhetőleg kelet felé igyekszünk, ellenkező esetben hét órás, éjjeli út vár ránk = érdektelen anekdotázás, valamint áporodott fing-, és zokniszag.
Ez itt Bergen, túránk kiindulópontja, utunk pedig a Bergen-vasútvonalon vezet végig, egészen a mesés Oslóig!
Nyisd meg a fent belinkelt videót, és a videó szakaszait jelző időszámláló bejegyzések előtt megadott állására kattintva, száguldj végig velem a csodálatos fjordokon és végtelen hómezőkön át, egészen Norvégia fővárosáig!
Retinát szaggat a nap, a mozdonyvezető rádiót hallgat. Itthon minden rendben, a srácok még egyelőre suliban. A pályavideó 7 óra, és 11 perc hosszúságú.
Hogy mi? A 3. percnél 7 kilométeres alagút kezdődik.
Csengettek, az egyik gyerek hazaért. Érdekes lesz, egy koromfekete alagutat bámulva elmagyarázni, hogy amit csinálok, frankón lehet értelmes célú tevékenység is.
– Baszki, érdekelni fog ez valakit?
– Leszarom. Progresszív hét van.
Kiérve az alagútból, bal kéz felől hegyek, és víztükör. Szép. A mozdonyvezető mond valamit norvégul, bólogatok, de nem értem.
Arna megálló. Régi, Kökit idéző peronok, füstölgő ipartelepi kémények, szemben impozáns hegy, oldalában házak.
Ki sem érünk az állomásról, újabb, 2 kilométeres alagút. A mozdonyvezető norvégul értekezik.
Több kisebb alagút követi. Természetesen elmondom, ha meglelem majd a szépségét, de az egyelőre nincsen neki.
Dombocskák, pici házikók. Gödöllő-feeling (M3).
Alagút. 14 perce utazunk, eddig 3 volt a napsütéses percek száma. Míg tart ez a 6 kilométernyi újabb szakasz, elmesélem, hogy egy Cink-kommentelés közben megismert barátunk annyi csoportba regisztrált be a facebook-on, hogy reklámrobotnak nézte a rendszer. Mennyi erőfeszítést tesz azért az emberiség, hogy robotjairól elhitesse: azok bizony emberek; viszont az ellentétes csapásirány eddig eszébe nem jutott senkinek! Gratulálok MiszterG!! Metamorfózisodról vezetnél egy naplót?
A 25. percnél, balról, csodaszép, sziklás hegyet hegeszt a napfény. Mire elválna az alsó ajkam a felsőtől………alagútba érünk.
A hegy újra feltűnik. 🙂 Könnyű egy ilyen országban liberálisnak lenni! Bruvik.
Jobbra kerültek a vizek, balra a hegyek. Mondtam már, hogy ez a poszt epilepsziásoknak nem ajánlott? Az alagutak nem ritkulnak. 37. perc, szemben megpillantom az első havas hegycsúcsot. Szurikám! Bár itt lehetnél velem! A mozdonyvezető fehér inggallérját látom visszatükröződni a szélvédőről. Forráskód.
37:50. Álomszép megálló. Dale. Egy kis ízelítő belőle:
8 kilométeres alagút, a neve Trollkona. Vidám srácok ezek a norvégok!
49:00. Visszarendeződés a víz-, és domborzati viszonyokban.
Hugyoznom kell.
56:00. Baloldalunkon sekély, sebes sodrású folyó, előttünk, illetve a folyó felett alacsony ködfelhő, melyen átsejlik a nap. Oravecz Nórára gondolok…
Nem pöcsölnek egyébként; 100 alá nem mennek alagútban sem.
1:00:10. Frankón Írországba pottyantunk.
1:01:30. Hogy mi? Újra fenyők? Ki érti ezt az országot? Már Ibsent sem értettem. Közben bemondták hogy hat perc múlva Voss állomásra érünk. Ellőtte egy kis alagút.
1:07:00. Voss. Ha nem láttam volna a csodálatos előzményeket, azt gondolnám, hogy Üllőn vagyunk.
Van csoki meg kóla a vonaton, mondta be a hangosba egy aranyos hangú néni; bár az is lehet hogy orvost hívott, mert valaki rosszul lett… Voss környéke álomszép.
Norvégiában úgy süt a nap, mintha éjjel égve maradt volna egy soha földet nem érő tűzgömb.
1:41:55. Piros házak, meghatározhatatlan anyagból.
Milyen kínosak tudnak lenni idegenekkel leutazott hosszú-hosszú kilométerek egy szűkös, bordó bársonnyal kárpitozott fülkében! Eddigi életem során mindössze kétszer nem sikerült visszatartani a röhögésemet kínos szituációban: egyszer akkor, amikor gyerekként Balatonmáriafürdőtől Gárdonyig együtt utaztunk egy fingós nénivel, egyszer pedig akkor, amikor egy nyugállományú katonatiszt temetését lecelebráló díszszázad tagjaként tanúja voltam, amint a ravatal elé, a feszült csendbe beszáguld, egy cirka 30-40 egyedből álló, üvöltő kóbor kutya-falka.
1:49:00. Menő rácsok mögött száguldunk. Mi a tököm ez egyébként? Elég bizarr!
1: 50:00. Hótartományba értünk. Ez nem jó hír. Egy idő után baromi unalmas tud lenni.
1:57:56. Myrdal. Behavazott, kietlen táj. A piros házak errefelé helyi nevezetességnek számíthatnak.
2:08:00. Frankón egy havas hegy tetején vonatozunk!
Én még ilyet nem láttam! Az itteni alagutak nem hegybe vájt járatok, hanem mesterséges építmények. Lehetséges hogy lavináktól védik a vasútvonalat. 10 kilométeres alagút zárja a szakaszt. Ez már a hegy alá megy.
Pályakarbantartás alatt itt mehet aztán a baszdmegolás… Höhö!
2: 50:40. Haugastol. Hó.
2:57:00. Élénkülnek a színek, egyre dúsabb a vegetáció. megindultunk lefelé. Egy Budapest – Nagykanizsa vonalon edződött pernahajdernek, mint amilyen én is vagyok, baromira furcsa a folyamatosan megtartott tempó. Még egy lassítás sem volt. Most újra ott szeretnék lenni Vörsön, hogy úgy ahogy régen, a lassító vonat ablakából lebonyolítva az üzletet, vehessek egy jókora dinnyét. Nevetnem kell rajtatok, rénszarvaszabáló senkiháziak!
3:11:00. Geilo. Hó és fenyő.
3:30:00. Nem túl termetes fenyők; bal kéz felől égszínkék akármi.. talán fjord, talán folyó. Kitörhetne valami utaslázadás, mert kezd ereszkedni a szemhéjam.
Család: – Ennek mi értelme?
– A Star Wars-nak mi értelme?
3:34:30. Ál. Ez szerintem kurvára Zalaszentjakab!
3:50:00. Fenyő és hó. Erről egy falubelim jut eszembe, akit lenéztek, kelekótyának gondoltak a helyi vezérhímek. Ő volt a falu bolondja. Egyszer januárban, agancsozás idején, a falu legméretesebb péniszei, csatárláncban járva a behavazott fenyveseket, ismertebb ösvényeket, szembe találták magukat megvetésük alanyával, F. bácsival. Felháborodtak, miszerint F. miként jön ahhoz, hogy ott mer keresgélni agancsot, ahol épp ők kutatnak. Fogták magukat, feltűrték kabátujjukat, és kizavarták F.-et az erdőszéli patak töltésére, amelyen vagy 40 centis hó magasodott. Nem telt bele két perc, és a töltés felől diadalittas üvöltés hallatszott: F. bá akkora agancsot talált a töltés térdig érő havában, hogy majdnem véresre gratulálták!
3:54:10. Gol. Kedves norvégok! EB-pótselejtező előtt ne tessék ezzel viccelődni.
4:08:45. Nesbyen. Kezd visszatérni az életkedvem. Újra vannak színek, a fák pedig nem cserje-méretűek.
Borzok, hódok paradicsoma ez! (Kapitány, kapitányom!!)
4:18:40. Bromma környéke kifejezetten a kedvemre való!
4:35:10. Flá. Tehervonatot vártunk be.
Tudjátok mi hiányzik még ebből a videóból, de bitangul? Ez: Tá-dám tá-ds… Tá-dám tá-ds… Tá-dám tá-ds… Na ez itt nincs! Lassítás csak akkor van, ha megáll a vonat! Őrület! Költő vízimadarak a Kis-Balatonnál, élőhelymegóvást szolgáló sebességkorlátozás? Csaló gazemberek!
4:56:08. Újabb, 2300 méteres alagút. Úgy repesztünk rajta át, mintha Lázár János üldözne bennünket egy hajtánnyal!
5:09:50. Országút fut párhuzamosan a sínek mellett. Lehagytunk egy autót! Érdekes! Gondolkodom a vacsorámon.
5:22:10. Honefoss. Vállalható szójáték most nem jut az eszembe.
Már majdnem síkság. Az állomás, mint a hatvani. Csokipapír csörög a pilótafülkében.
5:32:12. Mintha a nagykanizsai Csónakázó-tó mellett repesztenénk. Egyre barátságosabb a vidék.
5:41:30. Még a korábbihoz képest is begyorsultunk. Undorító!
5:45:00. Víkersund. A norvég Monor. Kertes övezet, amerre csak a szem ellát! Apf..száát… rákapcsoltam teljes képernyő módra… Így akadozik.. Korrigálok!
A kutya megbök az orrával… Aggódik! Nincs semmi baja apának, nyugalom kicsim!
Sötétedik. Pislogok, mint farkas a szatyorban!
6:05:22. Hokksund. Érd-feeling, már amennyiben létezik ilyen!
6:14:22. Kék busz… Kész! Nálam kipontozódtak a norvégok!
6:19:05. Mintha Miskolc-külsőn veretnénk!
6:22:00. Drammen. Jók a megérzéseim! Miskolc Tiszai, egy az egyben!
6:34:00. Lierasen-alagút. 10 723 méter. Mindezt közpénzből?????
Alászálltunk a pokolra. Ezek a norvégok minden hegyet átfúrtak, ami csak létezik? Beteg állatok!
Szokatlan dolog történt: lassítottunk egy alagútban! Kedves gesztus! Köszönöm a hazám, és kormányom nevében!
6:40:55. Asker. Egész komoly városnak tűnik.
6:58:10. Újra száguldunk. Beharangozzák Oslót… 5 percen át.
6:59:30. Az utolsó, az oslói pályaudvarra vezető alagút. 3 km hosszú.
7:01:30. Az oslói pályaudvar inkább metró-állomásra hasonlít. Batthyány tér. Nem írom le még egyszer hogy feeleing, mert szemen köpöm magam! Az utasok cuccolnak, én is szedelőzködöm.
Norvégia nagyon szép ország. Én olyan szegletével nem is találkoztam ez alatt a csodálatos út alatt, ahova ne költöznék oda, de azonnal! Egy kellemes, napsütéses, változatos vidékről indulva, a rohadt nagy, indokolatlanul zord, ámde gyönyörű hegyeken keresztül, eljutottunk azokra a helyekre, amelyek frankón beindították a honvágy-reaktort. Embert ugyan nem sokat láthattunk ( régi vonatozóként előszeretettel hesszeltem a vonatról leszálló, majd a murvás peronon tűsarkúban szerencsétlenkedő csajokat), de kutyát például igen. 🙂 Norvég kutyát. Mázlista dög!
A norvég Bergen-vasútvonal 371 km hosszú, és 1909 november 27-én nyílt meg.
A pályavideó-nézés fasza dolog, de ne dicsekedjetek el vele senkinek! Felszínes, ellaposodott világ ez, úgysem értenék! 😉
/Forrás: The Bergen Line to Oslo minute by minute/