Nauru – egy madárszarból, kiszáradt pálmafákból és egy állítólag jó kínai étteremből álló csendes-óceáni atoll – a világ harmadik legkisebb országa. Így fest tiszteletbeli konzulátusa Brüsszelben.
Mint a kicsi és specializált országoké oly sokszor, Nauru történelme is szomorú és vicces. A 21 négyzetkilométeres – főútján könnyedén körbefutható – atoll nagyrészt tengeri madarak ürülékéből állt, ami kibányászva és feldolgozva értékes műtrágya. Hazájuk szó szerinti eladásából a nauruiak a hetvenes évekre a világ egyik leggazdagabb embereivé váltak, aztán elfogyott a madárszar, a helyén maradt szörnyű, élettelen katlan tönkretette a sziget időjárását, a nauruiak pedig pénzügyi szakemberekké alakultak. Még annyira sem értettek hozzá, mint az izlandiak. Egy időben dollármilliárdokat mostak át a szigeten, de annyira laza és szabályozatlan volt a bankrendszer, hogy ebből a pénzből szinte egy fillér sem landolt a szigeten.
A tiszteletbeli konzulátus a tuvaluival egy épületben van Brüsszel belvárosában, a házban a kapucsengő felirata szerint egy magándetektív és egy karateprofesszor él:
Sajnos nem mertük megnyomni egyiket sem.