Nem, nem a cenzura működik, hanem a technikai ördöge szórakozik. de most újra olvashatjátok Szabolcs írását. De előtte egy szép kép az Origótól egyenesen a FIDESZ székház tetejéről.
Tegnap délután újra felkerekedtem, hogy az általam egyik legfontosabbnak tartott állampolgári jogommal éljek. Kimentem tüntetni a Hősök terére.
Nagyon furcsállom a sajtó azon törekvését, hogy objektívnek látszó, tényleírás jellegű cikkeket írnak hasonló eseményekről. Szerintem ez lehetetlen. Ahol ennyi ember megmozdul, az annyi különböző történet, nincsen egy nagy sztori. Máshogy éli meg az egészet, aki barátokkal, beszélgetve, sörözgetve végigvonul, mint az, aki belemászik a rendőrsorfalba.
Budapest mellett élek egy kisvárosban, így vasúttal Zuglóig, majd a Google tanácsát figyelmen kívül hagyva –hisz kemény vagyok, mint a Rolling Stones- gyalog a Hősök terére. Több baráttal terveztük, hogy együtt lépünk fel a színen, mókás telefonálások kezdődtek:
-A pálcás bácsis szobornál vagyunk!
-A kék oszlopos óránál várunk!
Ilyen precíz információk birtokában hamar összeverődtünk, és a hivatalos rendezvényről innentől egy szót sem tudok írni, alig hallható, kicsit vérszegény beszédek következtek. Elfogadom, szükséges valami keret ahhoz, hogy több ezer ember miért is van épp ott ahol van, de akkor keményebb hangnem lenne tanácsos. A CIVIL feliratot körbeölelő szív alak azért nagyon tetszik, de ezt ott-akkor békaperspektívából nem is láthattam.
A Hősök tere jobb oldalán összefutottam MKKP Gergővel, egy kézfogást követően jól agyondicsértem –pironkodott rendesen- majd elpanaszolta, hogy tök szívesen maradna velünk, de mennie kell a Hír TV-be interjúzni (nem tudok most linket, de nagyon klassz, keressetek rá! Pl.: -Milyen matricákat terveztek? –Állítsuk meg a Húsvétot! 😀 ). A beszédeket követően sokan eloldalogtak, mi pedig a kézközelben lévő FIDESZ székházhoz mentünk. Nagyon tetszett, hogy beintve az agresszivitással vádolóknak, sok-sok papírrepülővel dobálták meg az épületet! Gratulálok az ötlet gazdájának!
Az Andrássy úton elindulva kezdődött az a kellemes érzés, hogy egy olyan hordában vonulok, amibe jó tartozni. Nem tudom ezt szavakkal pontosan megfogalmazni, bárhová néztem, szimpatikus, jókedélyű emberek tekintetével találkoztam. Itt még sokan gyerekkel voltak. Erről az a véleményem, nem kéne olyanokat kitenni ennek a macerának, aki nem tudja miért van ott.
Aztán elfoglaltuk az Oktogont, megbénítottuk a forgalmat, ennek hatalmas hangulata volt, ha nem csináltatok még ilyet próbáljátok ki!
Ezt követően továbbmentünk a Parlament felé, itt azért már kemény rigmusokban magyaráztuk el, mennyire nem szimpatikus a jelenlegi rend. Kedvencem a „Bajszos Szar” volt, ez tényleg nagyon találó. A korábbról ismert „Mocskos FIDESZ” „Viktátor” „Orbán takarodj” már szinte közhelyszámba ment. De sokat, és hangosan szólt! 😀
A Kossuth téren fordult igazán komolyra a skandálás, viszont számomra egy apró momentum maradt a legemlékezetesebb, három, húsz év körüli srác vitatkozott mellettünk a politikáról, beszédbe elegyedtem velük, és elmesélték, nagyjából leszarják a közéleti történéseket, de mára oda jutottak, itt kell lenniük, nekik is elegük van! Jó volt velük találkozni, beszélgetni! Ebben a jó hangulatban végződött számomra a nap. Nincs katarzis, nincs konklúzió, a cowboy nem lovagol bele a Naplementébe. Egyszerűen menni kell, talán még sokszor-sokszor-sokszor.
Gyertek ti is!
