Ez bevallottan olyan kritika, aminek az írója nem látta filmet. Csakhogy ez ezúttal nem hiba, hanem éppen a lényeg.
Ez bevallottan olyan kritika, aminek az írója nem látta filmet. Csakhogy ez ezúttal nem hiba, hanem éppen a lényeg.
Szülős-gyerekes osztálykiránduláson jártam Csopakon, ahol többek között van egy eldugott, aranyos kertmozi is. Kiderült, hogy pont a Jurassic Worldöt adják, így a gyerekek nagy része elrohant kilencre mozizini.
Hú, de mentem volna én is, majd megvesztem, hogy láthassam, de hát nekem a felnőttekkel kellett fröccsöznöm. A mozi olyan száz méterre lehetett a telektől, ahol részegeskedtünk, közben magas fák voltak, így látni nem láttam semmit, viszont elég jól hallottam, főleg a zajsávot és az üvöltéseket. Így derülhetett ki, hogy a Jurassic World annyira jó film, hogy hangjátéknak is élvezetes. Remekül építette fel a feszültséget, mesterien adagolta az izgalmat és a fellélegzést, a ritmus egyre gyorsult, aztán jött a katarzis.
Ez volt minden túlzás nélkül életem legjobb dinoszauruszos hangjátéka, ezek alapján tényleg el sem merem képzelni, milyen rohadt jó lehet, ha képet is adnak hozzá.