A Fritz-kola a legmenőbb hamburgi dolog Karl Lagerfeld óta. Azt a tippet kaptam, hogy Budapesten egy, azaz egy helyen lehet kapni. De nem tudom, hogy hol.
Minden reggel kávét kell innom. Nem olyan cuki módon, mint a filmekben, amikor egy meleg csésze gőzölgő kávétól végre indul a nap, hanem ébredéstől számítva ketyeg a 30 perc és ha letelik koffein nélkül, akkor úgy érzem magam, mintha Schmuck Andor a nyakamba ült volna. Nem látok, alig bírok mozogni és pont akkor talál meg minden idegesítő néni az utcán. Ha nem iszom kávét, akkor a napomnak vége délben. Kóválygok, szétreped a fejem és várom, hogy a Tisztelet Társaságának oszlopos tagja lemásszon a vállamról, pont abban a pillanatban, amikor este elalszom. Nem tudom, hogy miért kezdtem el kávét inni, azt meg végképp, hogy mikor alakult ki a tényleg drogszótári értelemben vett függésem.
Lengyelországban nincs kávékultúra, vagyis van, ha kultúrának vesszük a sejtelmes cikóriaszagot árasztó, túlárazott kapucsínók árusítását. Négy napot voltam Katowicében, egyszer ittam kávét a helyi plázában, de ugyanannyiba került, mintha vettem volna egy sziléziai sültkolbászt a kempingben.
És itt jön be a Fritz-kola. A legnémetebb nevű kézműves kólát két hamburgi diák találta ki 1999-ban. Lorenz és Mirco célja az volt, hogy jobb kólát készítsenek, mint bármi, amit a piacon kapni. Legyen benne rengeteg koffein, legyen kevésbé édes és legyen enyhe citromíze. Mondjuki, a fruktózsziruppal bedurrantott Coca-Cola mellett nem hülyeség egy ilyet kitalálni. A legelső Fritz-kolákat 2003 januárjában gyártották, de akkor rögtön 170 ládával. Pár évvel később már elkezdtek Hollandiába, Svájcba és Spanyolországba is szállítani. 2011-ben kidobták az összes mesterséges ízanyagot és színezéket a termékeikből. Jelenleg 10 országban lehet kapni a honlapjuk szerint. Magyarország nincsen közöttük. De mi azt a tuti tippet kaptuk, hogy Budapesten egy helyen árulnak. Azt viszont nem mondták meg, hogy hol.
A négy napot Katowicében, Európa legjobb középméretű zenei fesztiválján, az OFF-on töltöttem, ahol 2009 óta lehet Fritz-kólát kapni. Először akkor fedeztük fel a pultjukat, amikor kétségbeesetten próbáltunk ülőhelyet találni eső után és egy eldugott sarokban megtaláltuk a cég pultját. A pult mögött egy Giannihoz hasonlító, fura módon lengyel fiatalember állt, aki egyből megpróbálta ránktukmálni az összes terméket, amit valaha lehetett a Fritz-birodalomtól kapni. A szomorúszemű, de annál részegebb lengyel-olasz akkor elsütötte az egyetlen mondatot, amivel sikerült megvennie engem egy életre:
A Fritz-kólában háromszor annyi koffein van, mint a simában.
Ez a legjobb dolog, amit ember hallhat egy olyan fesztiválon, ahol a koncertek nagyrésze abból áll, hogy vagy szomorú férfiak állnak a gitárjaikkal, vagy olyan elektronikus zene megy, hogy leviszi a fejed és elfocizik vele a myslowicei gyárakig.
Azóta minden évben megyek az OFF-ra és minden év minden első reggelén az első dolgom bedobni egy Fritz-kólát. Ez egyrészt azért jó, mert a háromszoros koffeintől van kedvem beállni a sorba zuhanyozni, meg azért is, mert 2009-ben a fesztivál kempingrészét egy repülőtér mellé tették, ami miatt árnyék sehol, a kisgépek meg napfelkeltével elkezdenek felszállni.
Budapesten sajnálatos módon a Club Mate-maffia birtokolja az alternatív energiaitalok piacát, pedig annál a katowicei pultnál láttuk, hogy terjedhetne el a Fritz-kóla Budapesten. Először valami kis büfében lehetne kapni egy lyukban, aztán átvenné egy irtó menő belvárosi szórakozóhely, bemutatkozhatna egy külön pulttal valami gasztronómiai fesztiválon, aztán már mindenki ezt inná, ahogy mostanában is mindenki a Bajcsy-Erzsébet tér-körút vonalában kézműves sört iszik kézműves ropival kézműves székeken.
De hol a tökömben lehet megvenni ezt Budapesten? Ezt az egyet nem mondták meg nekünk. Ha valaki tudja, ne tartsa magában.