Egy Czeizel Endréről és a meleg fiáról szóló cikkben találtam most.
Klasszikus fogás egy olyan véleményt, amit senki sem – vagy maximum maga a beszélő/szerző – oszt, általánosnak beállítani, majd azonnal megcáfolni. Újságírók és politikusok például gyakran alkalmazzák. A legfrissebb, fent látható vicces példát a Story magazinban találtam.
Szinte bármit megadnék, hogy egy szalonbuzizó néni egyszer azt mondja a jelenlétemben: “ugyan, aranyoskám, ez a buzerancia csak huncutság, úri passzió, mondja már meg ennek az X-nek, hogy fel kéne vele hagyni”, mire a szalonbuzizós bácsi rákontrázna, hogy “úgy van, nemrég a répanadrág, aztán azok az illetlenül rövid szoknyák, oszt épphogy túl vagyunk a patacipőn, egyszerre mindenki buzi lett”. Mire a jelen lévő barátja is odadörmögi, hogy “micsoda passziók, régen legalább a golfozás ment elit körökben, de most már a mi lukunkra megy a játék”.
Attól félek valamiért, hogy ez mégsem fog soha megtörténni.