A magyarok hihetetlenül tökös, kőkemény és csodálatos emberek

A férfi vízilabda-válogatottról van szó már megint. Mióta utoljára írtam róluk, elverték a csoportkörben a további ellenfeleiket menetrend szerint – köztük az olimpiai bajnok horvátokat –, aztán kivárták, hogy az olaszokkal kelljen elődöntőzniük, és lecsapták őket is.

Ez az Európa-bajnokság itt zajlik Budapesten, a Margitszigeten, de kimenni már nem tudok – ahogy a spanyolok elleni nyitómeccsen tettem –, mert jegy nincsen, 6200 nézős telt ház van, így megy ez. Marad tehát a tévé, de az sem rossz, komolyan mondom.

Ez a Magyarország–Olaszország is egészen hihetetlen volt. Mindig szoktak nyavalyogni a magyarok, hogy a magyarok olyan nyavalygós népség, a döntő pillanatokban megremeg a kéz – meg a láb –, és a hajó elmegy, mintha sose nem lett volna közel. Na, ez a Benedek Tibor vezette válogatott a sztereotípiák értelmetlenségének a perfektnél is tökéletesebb bizonyítéka. Korábban visszakézből intézte el a szerbeket, majd 0-3-ról 7-6-ra a horvátokat, és most itt van a 8-7.

Az a helyzet, hogy én valamiért egy pillanatig sem hittem, hogy rossz vége lehet ennek. Az első harmad után 3-1 volt ide, aztán kapaszkodtak az olaszok, suhogtak a pofonok egyre-másra, egyenlítettek kétszer, de a döntő szavakat rendre mi mondtuk ki. Oké, az utolsó negyedben, 7-7-nél benne lehetett volna a koppanás is – de csak akkor, ha nem lenne annyi tökösség, keménység és lelkierő ezekben az emberekben, amennyi van. Varga Dénes beverte a nyolcadikat, az utolsó olasz támadást kivédekeztük, kész, meglett, köszönjük.

Hihetetlen egyébként, amit Benedek Tibor művel. A hosszú és példátlanul sikeres Kemény Dénes-korszak után vette át a csapatot, alaposan újjáépítette, ezek után tavaly teljesen esélytelenként megnyertük a világbajnokságot, és most hosszú idő után Eb-döntősök vagyunk. Emeljetek kalapot előtte – meg az összes játékos előtt –, és nézzétek meg vasárnap este a döntőt. Élmény lesz, biztosra vehetitek.

Fotó: Kovács Tamás/MTI