Ez nem most van, hanem régen volt. És nyilván arról jutott eszembe, hogy felfigyeltem a mellékelt plakátra az utcán. Inkei azt mondja, rengeteg sok rosszabb zene volt/van a világon – és ez természetesen stimmel is. De az ilyesmi az időn és a dolgok együttállásán múlik.
Mármint az utálat. Rossz zenével mindig is Dunát lehetett rekeszteni, hogy messzebbre ne menjek: olyan rettenetes rímeket hallok mostanában a Petőfi rádióban, hogy majd kiesek az autóból. Na de még ha kirohanás előfordul is, tartós harag ma már nincs, miért is lenne. Egyrészt öreg vagyok ahhoz, másrészt minden hülyeség elsikkad a többi hülyeség között. Annyi van belőlük, hogy elinflálódnak. Meg annyira sokfélék is, műfajban, stílusban és mindenben, hogy nem mindenki hallgatja őket, hanem a legnépszerűbbeket is csak sokan.
A 80-as évek közepén viszont ez még nem így volt. Ami akkor igazán népszerű volt, a tényleg a vízcsapból is folyt. A Modern Talking ilyen volt magyar nyelvterületeken. Szerintem nincs ember, aki ne hallotta volna a legnagyobb slágereiket. Jórészt azok is hallották ezeket, akik akkor még meg sem születtek.
Én akkor húszéves voltam, és gyakran dühös. Érdekes még ezen belül, hogy hiába nem állhattam régen pl. a diszkót mindenestül és az olasz diszkót különösen – a 3+2-ről és általában a mulatósról már nem is beszélve –, ezeknek időközben simán megbocsátottam. Gondolhatjátok, hogy nem hallgatom őket, de ha véletlenül felmerülnek, semmi agresszivitás sincs bennem irántuk. Pláne, hogy eleve nem vagyok egy mérges típusú ember már.
A Modern Talkinggal szemben azonban engesztelhetetlen maradtam. Túl mély nyomokat hagyott bennem. Túl sokan és túl sokat hallgatták körülöttem annak idején.
Persze nem velük kelek és fekszem, évek óta eszembe sem jutottak, ha nincs ez a plakát, most sem foglalkoztam velük. De van ez a plakát, és miatta felidéződött az a korszak.
Egyébként főleg azért írtam ezt a kis posztot, hogy megkérdezhessem: bennetek is van ilyen irracionális hév bármilyen popzenével szemben?