Ekkorát a legendás magnyitogorszki kuplerájban nem nyaltak be Pozsgay Imrének!
Hol máshol kényeztetnék orálisan azt a kommunistát, aki majdnem köztársasági elnök lett a rendszerváltáskor, mint a szuperfideszes Simicska Nemzetben. De ez tényleg nem mindennapi kényeztetés. Ezzel a zseniális kérdéssel indul ugyanis a lap Pozsgya-nagyinterjúja:
Még ellenfelei is kénytelenek egymás közt elismerni, hogy ha ön nincs, talán egészen másként, megalkuvóbban, lassabban vagy brutálisabban alakult volna a rendszerváltás folyamata. Hiszen belülről tompítani tudta az állampárton belüli keményvonalas szándékokat. Nem lehet, hogy ezt nem tudják megbocsátani önnek a politikai kútmérgezők mind a mai napig?
Ez volt az a kérdés, amire még a vén nemzeti kommer róka is csak ezt tudta döbbenten válaszolni:
Ha erre kimerítően válaszolnék, az majdnem önméltatás lenne.
Nekem a rendszerváltáskor, néhány tüntetésen való részvétel után az jelentette a tudatos, sőt lelkes aktív politizálás kezdetét, amikor kiderült, hogy a gerinctelen MDF lepaktált a komcsikkal, hogy a szabad Magyarország első elnöke Pozsgay lehesse. Mire az SZDSZ elindította a négyigenes népszavazást, ami a magyar liberalizmus utolsó dicsőséges akciójaként megakadályozta a szégyenteljes hatalomátmentést.
[via kissfero, grafika by kissfero]