Dzsidzsi mondta azt egyszer, hogy ami külföldön a Twitter, azaz a hely, ahol a legbénább sérelmeiket és sirámaikat lapátolják egymásra az emberek, az Magyarországon a Facebook. És nemcsak Bódy Sylvi rúdgyakorlatait vagy Berki Krisztián misztikus felbukkanásait lehet ott csekkolni, hanem szabályos kultúr-cicaharcokat is. Mint például ezt az emailben küldöttet, ami a Népszabadság újságírója és a közmédia filmbeszerzési igazgatója között zajlott le.
Ha valaki lusta végigpörgetni, annak a lényeg: Csákvári Géza újságíró megtudta, hogy az MTVA fogja forgalmazi Wong Kar-wai verekedős filmjét, a The Grandmastert. De elkámpicsorodott, mert a médialap nem küldi ki közpénzből a berlini filmfesztiválra, ahol készíthetne interjúkat a film alkotóival. Erre beugrott a képbe Kálomista Zsuzsanna, egyébként Kálomista Gábor producer felesége és az alap filmbeszerzési igazgatója, hogy ácsi, ha az MTVA bárkinek is ki fogja fizetni az 1200 dolláros nominációt, az a saját újságírója lesz és nem egy külsős napilapé.
Az MTVA tavaly októberben vágott neki a filmforgalmazásnak. A Boldogság sosem jár egyedül című Sophie Marceau-filmet adták ki először, ennek a pénzügyi részleteiről itt lehet olvasni, Ha jól látom a következő forgalmazásuk a Pingvinkirály 3D lesz.
Csákvári Géza pedig nemcsak a Népszabadság újságírója, hanem a remek miskolci Cinefest programigazgatója is. Amit viszont itt az újságírás profizmusa alatt követel, az nekem a junket whore fogalma. A junket whore-ság azt jelenti, hogy a szerencsés filmes újságírót a forgalmazó elrepteti messzi városokba, elszállásolja többcsillagos hotelekben, megeteti, megitatja, aztán megnézet vele egy filmet. A magyar, kevésbé glamúros változatát egyébként zsíroskenyértúrának hívják. A jelenséget 2006-ban tűélesen írta le Eric D. Snider, aki nem a Twisted Sister énekese, hanem egy netes újságíró, akire a Paramount 1100 dollárt költött hogy egy jó kritikát csikarjon ki belőle a World Trade Centerről. Az I Was A Junket Whore kötelező mindenkinek, aki valaha is akart filmes újságíró lenni.
Na de a lényeg. Ha valakit érdekelnek a filmforgalmazás és újságírás cuppanós polipcsápszerű viszonyai, akkor feltétlenül olvassa végig.
Egyébként erről a filmről van szó: