A Madách Imre Gimnázium tantestülete levélben utasította vissza, hogy a diákjaikat kirendelt tömegnek használja a KLIK a budapesti kormányzati ünnepségeken. Ilyen az, amikor a komcsi-kádárista Fidesz-rendszer igazi polgárokkal találkozik.
Tudomásunkra jutott, hogy a 2015. március 15-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tartandó egész napos megemlékezésre Fodor Gábor megyeközponti tankerületi igazgató megbízásából Ön 10 fő diákot és 1 fő pedagógust hívott meg iskolánkból. A meghívást tisztelettel köszönjük, de sajnálattal kell közölnünk, hogy diákjaink az eseményen szervezett formában nem vesznek részt.
Ezzel az udvarias, de igen határozott bekezdéssel indult az a levél, amit a váci tantestület Domokos Márta tanügy-igazgatási referensnek címzett a KLIK Ceglédi Tankerületébe.
Ha ez lehetséges, a hangnem ezután még határozottabbá válik. Tökéletesen igazuk van, a sötét komcsiság ellen csak határozott és közös fellépéssel lehet bármit is elérni, ha egyáltalán:
Tantestületünk pedagógusai nem támogatják és nem is szervezik meg a diákok politikai színezetű rendezvényeken való részvételét, elfogadhatatlannak tartják, hogy ezt a diákok számára bárki is kötelezővé tegye, és az adatvédelmi törvényekkel ellentétesnek vélik annak kérését, hogy az esetleges résztvevők, vagyis a diákok adatait továbbküldjék a szervezőknek.
A lecsengetés faarcú és finoman szarkasztikus:
Tájékoztatjuk továbbá, hogy gimnáziumunk, mint ahogy mindig, ebben az évben is megemlékezik nemzeti ünnepünkről, és sok diákunk részt vesz a lakóhelyén tartandó ünnepi rendezvényeken.
Megértését köszönjük.
Tisztelettel:
A Váci Madách Imre Gimnázium tantestülete
Az egészben az a szép, hogy mennyire természetes, mennyire alap, amit a váci tanárok tettek, és ennek ellenére – vagy éppen ezért – mennyire megdöbbentő. Amikor az ember először olvassa el a levelet, szinte ellenzéki kiállásnak tetszik, iszonyúan bátor beszólásnak, míg a bele nem gondol, hogy mit is olvas. Egy tanfelügyelő kikért 10 diákot egy iskolából politikai statisztának a kormány által szervezett március 15-ei ünnepségekre. De 2/3 ide, Pozsgay Imre, Pintér Sándor és az összes többi múmia oda, mégiscsak 2015-ben vagyunk, nem pedig 1967-ben, hogy kommunista csinovnyikok gyerektranszportokat és tapsoló dolgozókat rendelhessenek ide-oda a Vezető Elvtársak nagyobb örömére. Egy tanárnak alapvető kötelessége megvédeni a diákjait a nyílt politikai agressziótól, bárhonnan is érkezzen az, és itt nem is történt más.
Természetes ez? Természetesen nem, hiszen ha így lenne, akkor nem írtam volna meg ezt a himnuszt a dolgukat végző – vagyis csodálatra méltóan bátor – váci tanárokról.
Akik sokan vannak, de ebben a pdf formátumú órarendben ott vannak a neveik. Írás közben is nekik tapsolok!
(via hvg.hu)