Jacques Audiard filmjére, pontosabban a film hírére még a 2012-es cannes-i fesztivál idején figyeltem fel az origós Filmklub jóvoltából, de aztán meg is feledkeztem róla, nem volt ez nehéz, mivel moziban nem forgalmazták nálunk.
Dévédén viszont kijött, és megnéztük az imént, és nagyon klassz. Ilyen svájci párhuzamok jutottak eszembe róla, Alain Tanner vagy Claude Goretta, Isabelle Huppert-rel a főszerepben. Ebben mondjuk Marion Cotillard játszik, szuperül, és Matthias Schoenaerts, akit már a Bikanyakban is bírtam. Úgy a helyükön vannak benne a dolgok, az arcok, a történetek, a hangulat, a képek, a zene, minden. Csupa egyszerű pillanatból rakódik össsze valami elég bonyolult a végére.
Amikor ennyire bejön valami, úgy szoktam érezni, hogy tényleg nem kéne semmi mást néznem, csak ilyen erős európai filmeket szakmányba.