Itt egy kiállítás, amitől az embernek elkezd hiányozni a nagypapája.
Negyven fokban, zárt térben, bármiféle hűtőberendezéstől mentesen, minden adott egy jó kis elájuláshoz. Egyedül azért imádkoztam, hogy szégyenszemre ne én dőljek ki elsőnek a kis folyosószerű hallban ácsorgó, nálam lényegesen idősebb tömegből. A Közlekedési Múzeum új, Épületgépészet: múlt, jelen és jövő című kiállítása első hallásra olyasmi, ami tényleg csak a szakmabelieket érdekelheti. Második hallásra is. Harmadikra viszont elgondolkodik az ember, és megtalálja benne a laikusok örömét.
A nagyjából fél óra alatt bejárható kiállítás régi tűzhelyekkel, vécékkel, míves kályhákkal, radiátorokkal és az ördög fürdőkádjával csalogatta a látogatókat. Erre a képünkön is látható teljesen átlagos régi fürdőkádra épült a megnyitó szegényes motívumrendszere, ami két ördögjelmezes embert jelentett, akik előtt be lehetett mászni a kádba és hülyét csinálni magunkból. Túl sokan nem éltek a lehetőséggel.
A kiállításmegnyitón különböző gépészmérnökök küzdöttek meg a technikával – jelen esetben egy szinte életképtelen mikrofonnal -, illetve a gépészmérnökök legnagyobb ellenfelével, a nyilvánosság előtt való beszéddel. Janovszki Tamás, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese kezdte a megnyitót egy tárgyilagosan unalmas, kötelező beszéddel. A kiállított tárgyak között gondos mesterek féltett szerszámai tekinthetők meg, illetve olyan műtárgyi értékű berendezések, amik mellett szégyellhetik magukat napjaink tucatdarabjai.
Dr. Chappon Miklós, a Magyar Mérnöki Kamara épületgépész tagozatának alapítója és elnöke megköszönte Janovszki részletekbe menő szavait, majd egy kis misztikus számmisztikával folytatta. Az Épületgépészeti Múzeumot 2002. október 1-jén alapították, ez leírva a 20021001 számsort eredményezi, ami magában rejti a sikert. A kicsit zavaros gondolatmenet után visszaterelődött eredeti medrébe a megnyitó. A múltat ismerni és tisztelni kell – mondta el Chappon, majd arról beszélt, régen másképp gondolkodtak az emberek. Ma az egyszerűségen és a funkcionalitáson van a hangsúly, ami az igényesség kárára megy – korábban több idő volt a gépek elkészítésére.
Rengeteg, már muzeális értékű, de még működő gép van használatban a magyar háztartásokban, de félő, hogy amint megszűnnek tökéletes működni, a szemétben landolnak. Az Épületgépészeti Múzeum ezért, saját védelme alá vonja ezeket a gépeket, és a tulajdonosokat arra kérik, keressék meg a múzeumot, ha régi berendezésüktől meg kívánnak válni. A kisebb, otthoni gépek mellett a parlament hatos számú liftje és egy öreg ventillátora is tárgyi védelem alatt áll.
A sajtótájékoztató csúcspontja volt, amikor Holló Csaba, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke a légberendezések fontosságára hívta fel a figyelmet az egy emberként izzadva szaunázó hallgatóság előtt.
Jó szándékkal mondom, hogy mindenkit nem fog izgalomba hozni ez a kiállítás, viszont ha valaki kifejezetten érdeklődik a gépek, az épületgépészet vagy a mérnöki munkák szépsége iránt, annak szólok, hogy hahó, október 27-ig el lehet látogatni a budapesti Közlekedési Múzeumba.
Ha pedig valakinek van kéznél egy mérnök nagypapája, aki ráadásul tud is mit mesélni a kiállított tárgyakról, akkor mindenképpen érdemes egy közös látogatást tenni. Így az is élvezni tudja majd a tárlatot, aki első ránézésre csak bútor- és fémdarabokat lát ezekben a mérnöki szemmel elbűvölő tárgyakban, és egyúttal az is biztosan élvezi majd, aki mesél.