Mondtam néhány perccel ezelőtt, és egyáltalán nem értem, hogy miért nevettek itt az emberek az irodában. Mindegy, azóta elolvastam – a hvg.hu hasábjain jelent meg –, és azt legalább kezdem már érteni, miért nevezik az MSZP erős emberét Vaci Lacinak a rosszakarói.
Nagyon sok konkrét idézetet nem bírtam kiválogatni a szövegből, elöljáróban ugyanakkor megjegyzem: megállapítható, hogy Botka László kicsit mérges a Demokratikus Koalícióra és az Együtt-PM-re, mert nem járható út, hogy mindenki a maga módján erősödget, és akkor négy év múlva a három 15 százalékos balolali párt egyszer csak nyer. Valamint azt sem szereti, hogy az önkormányzati választások előtti konzultációk még nem kezdődtek el érdemben – a másik kettő miatt –, különös tekintettel Tarlós István kihívójának személyére.
Nézzük akkor ezeket:
Rám egy dolog jellemző: egy politikai pozíciót soha nem hatalmi kérdésnek fogok fel, a feladatot nézem.
Gyökeresen át kell alakítani a pártstruktúrát, a vezetői modellt – az MSZP nem lehet egyszemélyi irányítású. Ezzel párhuzamosan meg kell újítani a baloldal politikai tartalmát. Bár mi voltunk az egyetlen párt, amely most is több ezer oldalnyi programot gyártott.
Nem akarom a magam felelősségét kisebbíteni, és a „vacilacizóknak" is azt üzenem, inkább ők is ezen gondolkodjanak.
Le kell számolni azzal az illúzióval is, hogy valakik majd az országos központból megmondják, mit kell tenni. Dolgozni kell. Helyben. Dolgozni pedig csak akkor fognak, ha a rendszer logikája nem az lesz, hogy a lojalitás visz előre, hanem a teljesítmény.
Elég közhelyes gondolatok ezek, nem? Az van még – ezek sem új dolgok –, hogy Botka László polgármester szeretne maradni Szegeden, illetve egyfajta megerősített választmányi elnök, aki nagy lelkesedéssel dolgozik a párt újraépítésén. Megváltó vagy megmentő ellenben nem szeretne lenni.
Nem is lesz, ebben így a magam részéről biztos vagyok. Tegyetek más lóra szerintem.
Fotó: Kovács Attila/MTI