




Én semmi csúnyát nem láttam benne. Két középcsapatot láttam játszani pénteken, mindkettő keményen odatette magát az elejétől a végéig, és az nyert, amely úgymond jobban akarta a sikert. Annál meg, hogy egy magyar válogatott 95 percig megy – és nyer! –, több nem kell.






Jó sok idő eltelt a tósnyizás óta, és bár utána – a sikeren felbuzdulva – azt gondoltam, gyakrabban lesznek itt posztok a kárpátaljai konyha és én dimenzióban, mindeddig váratott magára a folytatás. Ám ami késett, nem múlt, most egy levest teszek ki az asztalra!