Szerző: Gazda Albert
Elmentem a Magyarország–Spanyolország meccsre, ezzel kezdtük a margitszigeti vízilabda Európa-bajnokságot. Jó volt, finoman éreztük magunkat a nyárestében, a friss levegőn, és nyertünk 12-9-re. Nem értek a pólóhoz, de gondolkodtam dolgokon. Mibe kerül az nekem?
Meg voltam győződve róla, hogy olyan balfék vagyok, hogy mindig elbukom a fontos meccseket. Mármint szurkolóként. Hiszen ha szinte mindig a kevésbé esélyesek mellé állok – legalábbis úgy képzelem –, akkor ennek így kell lennie. De utána számoltam, és kiderült, hogy nincs így.
Volt az az apró kis posztom múlt héten a 80-as évekről, aztán egykettőre kiderült, hogy a dobozgyűjtőké egy ma is élő és virágzó szubkultúra, amiről egyszerűen nem tudtam semmit. Rorbacher István kb. 2500 darabnál tart, és azt mondja, hogy ez még smafu.
