Miután tegnap esti posztomban jól leszedtem a keresztvizet Siófok bolgár megfelelőjéről, Napospartról (és ezért meg is kaptam a magamét a hozzászólásokban, miszerint minek mentem oda, mire számítottam stb.), fogadjátok szeretettel mártíromságom napos oldalát.
Most, hogy nyakig merültünk az őszbe, és ülepedett is a sokkoló élmény, szeretném megosztani veletek nyaralásom történetét idén is. Nem leszek terjengős, hadd beszéljenek a képek.
Meglovagolva a legújabb általános iskolai tankönyvek vérfagyasztó ostobaságai által keltett felháborodáshullámokat, szeretnék most itt bemutatni egy szintén gyerekeknek szánt kiadványt, amit volt szerencsétlenségem megvásárolni. Ne vegyetek példát rólam.
Péntek este bejutottam a legújabb futballszentélybe, és készítettem pár képet a készülődő komplexumról. Fél nyolcra mentem, a forgatókönyv szerint ekkor lett volna a Gripen-repülés főpróbája, de a gépek nem akartak megjelenni a légtérben, így lófrálni kezdtem.
Mi köze Imrédy Bélának az ötvenes évek szovjet jampeceihez és a fiatal rockzene betiltott dalaihoz? Mindannyiuknak volt viszonyuk a mellkas- és koponyaröntgenekre rögzített hangfelvételekhez. Hajdú József fotóművész segítségével ástunk a jelenség mélyére.
Nem.
Talán a múlt héten lettem rá figyelmes, hogy a Deák tér szomszédságában, a Városháza parknál – ahol épp permanens cseh sörfesztivál zajlik – roppant ismerős felirat tűnt fel:
