Minden író világot teremt. Van, aki egyszemélyeset, van, aki kisebbet, és van, aki nagyobbat. És van, vagyis már csak volt, Iain Banks, aki nemcsak mindennél hatalmasabbat, hanem olyat is, ahová az ember azonnal átköltözne. Pedig ez kevésbé jellemző a sci-fi-írók világaira. Laknál a Star Wars-univerzumban vagy Philip K. Dick bármelyik sztorijában? Nyilván nem. Bezzeg a Kultúrában!
A legnagyobb, és nem mellesleg a legjobban író kortárs sci-fi-író olyan világot talált ki, ami évmilliókig annyira komcsi volt, hogy a végén megvalósított a libertáriusok össze álmát. Mivel nincs pénz, magántulajdon és munka, mindenki gazdag, bármilye lehet, amit elképzel, és bármit megtehet, amit csak akar. Pedig, ahogy az író életnek utolsó, a Guardiannek adott interjújából kiderül, ő maga a legkevésbé sem volt libertárius, sőt azért nem szavazott soha Tony Blairre sem, mert az privatizált.
De nemcsak a politika érdekes persze ebben a torokszorító utolsó megszólalásban, hanem minden, az összes apróság, a már soha ki nem olvasható könyvhalomtól a halála előtti nászútig. Vagy az, hogy legjobban a Kultúra-könyvek írását élvezte és hogy hála istennek fel sem merült benne, hogy egy végső történetben megsemmisítse legnagyszabásúbb teremtményét.
Aki kedvelte Bankst, annak kötelező olvasmány!