Pedig amikor kiderüt, hogy Dárdai Pál lesz a szövetségi kapitány egy darabig, akkor valami ilyesmit ígértem. Csakhogy holnap délután inkább ide megyek olaszrizlingeket kóstolni.
Az Olaszrizling-október – ha még nem hallottatok volna róla – egy kifejezetten borbuziknak szóló rendezvény, amin az egész magyar élmezőny felvonultatja témába vágó termékeinek legjavát, a fogyasztó befizet egy fix összeget, és ennek fejében annyit próbál, amennyit ép elmével próbálni lehet. Először furminttal csináltak ilyet néhány évvel ezelőtt – az februárban van, az alliteráció jegyében –, de olaszrizlingesből sem ez lesz az első.
Az olaszrizling egyébként egy nagyon jó kis fajta, őt termesztik a legnagyobb területen hazánkban, és az utóbbi időben igazán menő boorokat is készítenek belőle sokan. (Neveket majd szombat után mondok, ha megengeditek.) Igazából az olasznak kéne annak lennie szerintem, ami pl. a zöldveltelini az osztrákoknál: egy alapkategóriás kocsmabortól a legfelső szintekig mindenütt ott lévő cuccnak, amiből pocsék nem készülhet, csak jó, jobb és még jobb. Benne van a lehetőség, egy szó mint száz.
Elvben. Hogy a gyakorlatban hol tartunk – vannak még teendőink, elvtársak, ez nem kérdés –, holnapután elmesélem.