Boldog Fánknapot!

Van egy teljesen idióta ország (szövetségi köztársaság, vagy mifene), ahol egészen méretes marhaságokat is tudnak ünnepelni. Mármint nem tárgyi valójukban nagyra sikeredett dolgokra célzok ezzel, hanem a különféle ünnepi alkalmak okaira. Azonban a Nemzeti Fánknap egy egészen jól megalapozott esemény.

A Fánknapot minden június első péntekén tartják. Az Üdvhadsereg (Salvation Army) egyház és karitatív szervezet által Chicagóban, 1938-ban rendezett jótékonysági gyűjtéstől ered az ünnep. A gyűjtés apropója a világválság – és annak 1937-es elég komoly utórengése – miatt szorult helyzetbe kerültek megsegítése volt. Viszont ez önmagában nem magyarázza a fánkos tematikát. Ahhoz 1917-ig kell visszamennünk, amikor is az Üdvhadsereg önkéntesei Franciaországban hatalmas sikert arattak az éhes katonák körében azzal, hogy felismerve a frissen sült ételek iránti kínzó igényt, valamilyen okból kifolyólag a fánksütés mellett döntöttek. A hölgyekből álló csapat hamar megkapta a Fánklányok (mármint Doughnut Girls) nevet, és az utókor is eképpen emlékezik meg róluk, na meg komoly fánkevéssel.

Egyébként, ha már méretes marhaságok, a világ legnagyobb fánkja nem szerepel a Guiness-rekordok között, ellenben van a fánkoknak leghosszabb sora, őket tartalmazó legnagyobb doboz és sok más nyalánkság is.

Azért van persze böhömnagy fánk a világon, csak épp nem javaslom az elfogyasztását. Több Randy’s Donuts maradt fenn, de a klasszikus helyszín, amelyet érdemes meglátogatni, a kaliforniai Inglewoodban található.

És most elképesztően megéheztem, de ma már nem lesz fánkevés, csak a bejegyzés elején elhelyezett agyonfilterezett, két évvel ezelőtti Instagram-fotóm marad, meg a remény egy szebb, jobb, fánkokkal bélelt jövőért.