Csak magyar politikus lehet képes egy gyereken bosszút állni

Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere sötét dolgot művelt az Index újságírójával. Lebukott egy piti ügyecskében, és egy ártatlan gyerekkel akart zsarolni. Emiatt nem írtam meg a sztorit, amit most az Index, bár tudtam róla, az én gyerekeim is abba a suliba járnak. Vallomás + tépelődés.

Az Áldás utcai általános iskolában hetek óta mindenki tudja, hogy az iskola közvetlen közelében most elkészült kézilabdapályát azért nem adták át az eredetileg tervezett időpontban – jóllehet, a pálya kész volt, és a gyerekek izgatottan várták már –, mert Láng Zsolt polgármester egyszer csak odaszólt, hogy nem ér rá az eredeti megnyitó időpontjában, és miatta mindent át kellett szervezni. A pálya ott áll, de amíg Láng nem hajlandó átadni, addig abszurd módon nem szabad használni. Mindenki tudta ezt, tanárok, gyerekek, szülők, így én is.

Nem egy, a saját gyerekeimmel megesett iskolai minisztoritról posztoltam már, több ilyen bejegyzésem a legolvasottabbak között volt, példul az írásbeli tornaleckés vagy a szülői értekezletes. Soha egy pillanating nem haboztam, hogy megírjam-e ezeket, hiszen a szereplők tanárok és szülők voltak, és nekem – főleg a tanárokkal – alapvetően tök jó tapasztalataim voltak. A szülőkön ugyan sokszor röhögtem, de alapvetően velük sem volt bajom. Soha fel sem merült bennem, hogy bármilyen formában a gyerekeken csapódna le, ha én mondjuk ironikus posztot írok a tornadolgozatról.

Miután először hallottam a “Láng Zsolt és a nyitóünnepség” sztorit a suli előtti járdán, eltelt egy nap, két nap, és még mindig nem tettem keresztbe két szalmaszálat sem ügyben. Én magam is furcsálltam a dolgot, de belegondolva rájöttem, az ellenérzésem oka, hogy itt nem pedagógus, hanem egy hús-vér magyar politikus a főszereplő. Vagyis reálisan benne van a pakliban, hogy ő – ellentétben a tanárokkal, akik engem adott esetben rühellhetnek, de a gyerekeket szeretik – az én cikkem miatt esetleg a gyerekeimet is piszkálhatja.

Márpedig saját magam bármilyen következményt vállalok az írásaimért, és nem félek egyiktől sem, de a gyerekeknek nyilván nem akarnék kellemetlenséget.

Rossz érzés és feszítő dilemma volt, hiszen tényleg mindent meg szoktam írni, amit hallok, és ami igazolható. Mondhatni, ez a lételemem. Ebben az esetben viszont el sem kezdtem az ügyet azzal, hogy rákérdezzek Lángnál. Jó esélyt adtam ugyanis arra, hogy azon fogja megtorolni, aki, velem ellentétben, nem fog tudni védekezni.

Emiatt tehetetlennek érzetem magam, gyengének, és az is felmerült bennem, hogy mi van, ha túlgondoltam, és betegesen politikusfóbiás lettem. Konkrétan azt gondoltam, hogy olyan beszűkült politikai rettegő lett belőlem, akiken annyit szoktam röhögni.

Erre most azt olvasom, hogy egy szülőtárs leadta a drótot az Indexnek, a lap újságírója megkereste Lángot, akinek a sajtóosztályáról olyan formában került vissza a Láng által forwardolt mail a kollégához, hogy véletlenül rajta maradt a polgármester megjegyzése:

Van gyereke a suliba, kerdezd mar meg?

Ennél ijesztőbb, sötétebb – és a legrosszabb félelmeimet beigazoló – mondatot nem is emlékszem, mikor olvastam. A megjegyzés még a legeslegjóindulatúbb olvasatban sem jelenthet mást, mint hogy Láng minimum meg akarta ijeszteni az újságírót azzal, hogy szóba hozatja a gyerekét. Vagyis egy ártatlannal akarta zsarolni. (Ebben az esetben a “kérdezd már meg” arra vonatkozna, hogy a sajtós kérdezze meg az újságírót, hogy by the way, oda jár-e a gyereke.)

Elképesztő, hogy ez megtörtént.

A nem annyira jóindulatú olvasat szerint a “kérdezd már meg” azt is jelenthette, hogy a sajtós az iskolától vagy máshonnan titokban tudja meg, jár-e olyan vezetéknevű diák a suliba, mint a riporter. Jobbnál jobb lehetőségek.

Szóval, ezért nem írtam meg a történetet, és most szabályosan le vagyok sokkolva, hogy nem paranoid voltam, hanem realista apa.

Update: csütörtök este sikerült beszélnem Láng Zsolttal, akinek álmában sem jutott eszébe, hogy így fogják értelmezni az odavetett mondatát. A fontos poszt, az ügy folytatása – lezárása – itt olvasható.