Ezen például megismerhetjük Petrit, a zöldségest.
Ezen Petrit, a korai Kádár-rendszer Lionel Messijét:
Vagy itt van ez, amin a látnoki képességekkel rendelkező költő 1968-ban megsejtette, hogyan fognak kinézni a Schönherz kolis metálosok a kétezertízes években:
A többi főleg családi kép, barátoktól beszerzett, ritkán vagy soha nem látható felvétel. Ha ma csak 20-25 fotót akarsz megnézni egy fantasztikus magyar költőről, akkor ezek legyenek azok! Az aprópó egyébként annyi, hogy most jelenik meg Keresztury Tibor Petri-monográfiája, erről jelent meg egy kis ajánló, aminek a lényege ez a szuper fotóalbum, a kötetből vett képekkel.
És ha még sosem olvastál Petri-verset, itt a kedvencem, rövid is, hátha rákapsz:
Szezonvég
A rosszból csírázik az egyedüli jó:
halaszthatatlanná lesz a halogatható.
Ha meghal az ember, nem lehet már halottabb:
vége a méricskélésnek, a fokozatoknak.
Viszont eldöntheti: hamvad vagy porlad.
(Föltéve, hogy rendelkezett evégett.)
S miközben korhadni kezd (vagy elégett),
megy tovább a földi gyarló gyakorlat:
sürgünk-forgunk serényen, mint a férgek.
Nem is utolsóak ezek az utolsó napok:
csomagolás, lézengés, várni a vonatot,
még egy kávét, sört, szendvicset, konyakot,
talpunk alatt vakító, friss sóder csikorog;
és hülő tündöklésben:
a poros muskátlik, piros padok.