Még évekkel ezelőtt, amikor jobban benne voltam még a mesélés szakmájában, olvastam egy hírt egy USÁ-ban megjelent, felnőtteknek szóló verses mesekönyvről, amit Adam Mansbach írt és Ricardo Cortés illusztrált. A könyv nem csak tartalmában volt unortodox, hanem népszerűségében is. Az Amazonon a 2011 novemberben megjelenő könyv már 2011 áprilisában a legtöbbet eladott könyvek közé repült, köszönhetően egy vírusmarketing kampánynak. Akkoriban sokat gondolkodtam rajta én is, hogy ez mekkora ötlet, és el kellene hozni kishazánkba is, hogy a szülők itt is ki tudják élni valós érzelmeiket, amik az altatás közben gyűlnek össze.
Egy jóbarátom nemrég szintén apai örömök elé nézett, és a kedvemért magyar nyelvbe öntötte a meséskönyvet. Kihasználva a magyar nyelv szépségeit az eredeti versben szereplő felhívást a sok ismétlés helyett igyekezett különböző módon tolmácsolni. Fogadjátok szeretettel!
Édes f**m aludjál!
A cicák szorosan egymáshoz bújnak,
a barikákra alvás vár.
Az ágyikód meleg és kényelmes, kicsim.
Rohadt élet, aludjál.
A város ablakai sötétlenek, gyermek.
Kis bálna a mélyben hentereg.
Még mesélek egy utolsót ha megígéred,
hogy elalszol már bassza meg.
Az eget átszelő sasok is pihennek,
mint rovarok kik másznak és cirip.
Tudom, hogy nem vagy szomjas. Lófaszt! Hazudsz.
Feküdj le és aludj egy picit.
A szellő szelíden fújdogál a réten,
az egérkének hangja nincsen.
Már harmincnyolc perce mesélek.
Mi a fasz? Alvás! Atyaisten.
Az ovisok rég békésen pihennek.
Este a béka sem ugrál a Tiszába.
Rohadtul nem mehetsz pisilni.
Tudod mit? Aludjál! A picsába!!
Bagoly röppen a lombok közül.
Szárnyal, várja hogy egyen.
Tököm kivan az egésszel, drágám.
Elegem van. Kuss legyen!
Oroszlánok egy nagy halomban,
a hosszú napnak mára vége.
Hogy vagy képes ezt a sok szart művelni?
Miért nem fekszel s alszol végre?
A magok a földben szunnyadnak,
termést már a nap sem éget.
Nincs több kérdés. A csacsogásnak vége.
Aludjál a kurva élet.
Tigris ágya a nyugalmas dzsungel.
A veréb tovább nem csipog.
Baszd meg a macidat, nem kapsz semmit.
Szem becsuk. Alvás. Ne picsogj.
A mezőn bóbiskolnak a virágok,
úgymint a magas meredek hegyen.
Az életem egy kudarc. Szar szülő vagyok.
Édes faszom, kérlek, elég legyen.
Óriás tobzoska Madakaszkáron durmol.
Zokogom, könnyem utat rajzol.
Jól van, hozok tejet. Leszarom.
Tudom, hogy ma már nem alszol.
Utolsó emlékem ez a szoba.
Igénytelen berendezését lesem.
Győztél. Menj, szaladj csak.
Baszok rá s lehunyom szemem.
Kábán, csipásan ébredem
Látom, hogy fejed a párnára téve
alszol s csuriban tartva ujjaim
Kurvára remélem nem szakad vége
Végre nézzük a filmünket.
Kukorica a mikroban. TING! Kiveszem.
Tényleg felkeltél? Te szopatsz.
Miért baszol ki velem?
A verset angolul meghallgathatjátok itt Samuel L. Jackson tolmácsolásában. A videóban az eredeti mesekönyv látható.