A problémás Kick-Ass második része Jim Carrey ellenére is rosszabb az előzőnél. Haj, de még mennyivel.
Apám mesélte azt a sztorit, hogy egyszer a nyolcvanas években Dunaújvárosban látott egy dülöngélős részeg embert éjjel, aki elbotorkált a rendőrörs elé, letolta a nadrágját és egyszerre kezdett el fosni és hányni. Sosem gondoltam volna, hogy ezt viszont fogom látni egy filmben 2013-ban, azzal a különbséggel, hogy nem az acélvárosban történt, hanem egy amerikai gimi ebédlőjében, nem egy alkoholistával hanem három tinilánnyal és nem két liter kevertett ittak előtte, hanem a Hit Girl nevű kislány/tömeggyilkos civilben megbökte őket egy betiltott katonai szerkezettel. Szóval igazából egyáltalán nem volt kinézetre ugyanolyan, de a hatása igen. Ezt nekem maximum mesélje el valaki, mert látni nem akarom.
Ahogy az egész Kick-Ass 2-t is kihagynám szívesen az életemből.
Már az elsővel sem voltam kibékülve, de azt legalább nem egy kókler rendezte. Matthew Vaughn Guy Ritchie producereként indult, rendezett egy Ritchie-epigont (Torta), aztán valami miatt ő lett az ember, akihez elkezdtek a képregényfilmek miatt fordulni, először jött a Kick-Ass, aztán az X-Men: Az elsők, mostanra meg visszaváltott producerbe. Vaughn egyáltalán nem jó rendező szerintem, hanem az az arc, akinek adnak egy forgatókönyvet és legyártja úgy, hogy senkit sem zavarjon. Nincsen ebben semmi szégyen, ezért hívják filmIPARnak az egészet, kellenek oda a legalsó szinttől a legfelsőbbig olyanok, akik kussolnak és teszik a dolgukat. Ha valaki megmondaná, hogy mi Vaughn rendezői kézjegye, akkor nem igazán tudnék mit mondani. Hogy nem annyira rosszak a filmjei, de nem igazán jók? Tudja a fene, meg ez a poszt nem is róla szól.
Szóval Vaughn azért képes volt úgy akciójeleneteket rendezni az első részben, hogy (BÖLCSÉSZRIADÓ!) a problémás mondanivaló és erkölcsi tartalom ellenére legalább kinéztek valahogy, és ha bajod volt azzal, hogy egy általános iskolás kislány irtó véresen lemészárol egy csapat gengsztert, akkor legalább kiengesztelhetted a lelked azzal, hogy jól néz ki.
A Kick-Ass 2 nem néz ki jól. Leginkább úgy néz ki, mint amit egy sufniban rendeztek, miközben egy producer folyamatosan szó nélkül mutogat a kezével rendezőnek, hogy "menjünk tovább, nem lehet túlóra, nem fér bele a költségvetésbe, húzzunk bele!". A verekedések kézikamerásak, amatőrök és semmi fantázia nincsen bennük. A lövöldözések fantáziátlanok és olcsóak. A csináld-magad szuperhősökről szóló filmben akkor is kellene fantázia, ha kétszer is elmondják egymásnak a szereplők, hogy "Ez nem egy képregény!". Hát nem is az, de akciófilm sem.
Fontos egyáltalán, hogy miről szól a Kick-Ass 2? Elmondom: az előző film főszereplője, a címbeli szuperhős visszavonul. Hit Girl az apja halála után úgyszintén. De az előző film kis vakarcsa, a Vörös Köd megjelenik újra, felveszi halott anyja BDSM-kosztümjeit, és kijelenti, hogy mostantól ő lesz a The Motherfucker, a világ első szupergonosza. Elmondjam, hogy van a Motherfucker a magyar szinkronban? Elmondom ezt is. MUTER BEVER.
Innentől kisült az agyam és annyira már nem tudtam figyelni.
Van még egy jelenet, amikor Muter Bever majdnem megerőszakolja az egyik szereplőt, de az utolsó pillanatban lekókad a pölője. Ho-hó-kibaszott-hó.
Van egy jelenet, amikor egy orosz szupergonosz lemészárol 10 rendőrt, miközben a Tetris zenéje megy felgyorsítva.
Aztán van a film legvége, aminek a legjobban örültem.
Jim Carrey, aki a filmben a jó hősöket összegyűjtő Csillagsáv Ezredest játssza, a forgatás után azt mondta, hogy szégyelli a Kick-Ass 2-t, főleg azért, mert az erőszakot propagálja akkor, amikor Amerikában majdnem minden hétre jut egy Sandy Hook-mészárlás. Nem szép dolog valamit fikázni, amiért pénzt kapsz, amibe beleölsz egy csomó munkaórát és a végén hirdetned kellene, de megértem Carrey-t. Mégha csak félt is kimondani, hogy egy kupac szarban dolgozott.
Fotó: Universal Pictures