Most lett elegem.
Most lett elegem.
Megnéztem a Real–Atleticót streamen, aztán a félsötétben ráléptem valamire a szőnyegen, aminek olyan tapintása volt, mint irtózatosan nagy döglött békának, ezért önkéntelenül felkiáltottam, de kiderült, hogy csak a kutya megrágott, nyálas szalonnabőre az, de már túl vagyok rajta, most itt ülük a konyhában, és csinálhatnék bármit. Olvashatnék sci-fit, írhatnék mesét, nézhetnék valami baljós filmet egy repülőbalesetről, feltekerhetném a 150 méter damilt a keszegező orsóra, fejlámpával foghatnék pár éjjeli rovart, bedobhatnám őket a gigapókhoz a terráriumba, és figyelhetném, hogyan vadássza le őket, vagy elolvashatnám azt a 40 oldalt az Egri csillagokból, amit lefekvés előtt úgyis muszáj, mert reggel el kell mesélnem a Borisznak. Ehelyett itt ülök a gépnél, és egy RTL-es videót nézek arról, hogy Rogán Antal szerint Habony Árpád tök ingyen ad tanácsot Orbán Viktornak.
Majdnem éjfél, és megint ketten vagyunk ébren itthon, mint annyiszor az utóbbi években: Habony Árpád és én.
Ebből nekem rohadtul elegem van. Még ha dugnánk, ha már ennyit vagyunk egymással fél éjszaka, de még csak az sincs.
Fura, vicces, ijesztő és érdekes dolog, hogy Magyarország egyik legbefolyásosabb embere egy exszovjet olajoligarcha fiának stílusában öltözködő fickó, akiről fapofával azt mondják, hogy ingyen, hobbiból lóg éjjel-nappal a miniszterelnök szivarzsebében? Hogyne? Meg kéne írni? Rohadtul. De egyre gyakrabban kezd el az az érzés fojtogatni, hogy évek óta csak Habony Árpádról írok. Olyan Habony-csömör fogott el, amit csak a Gyurcsány-kórhoz, a Bokros-sipolyhoz és az Antall-sorvadáshoz tudnék hasonlítani.
Kezdek hinni abban az elméletben, hogy Habony Árpádot szándékosan találta ki az igazi Habony – hiszen Habony Árpád mögött, mint Magyarországon mindenki mögött, nyilván áll valaki –, kizárólag azzal a céllal, hogy tömegével tegye tönkre és bénítsa le a magyar újságírókat. Mert mit gondolsz, milyen pszichés és fizikai rombolást végez a legnapsugarasabb személyiségen is, ha a legszebb éveit egy terepjáróból pattogó, a magánéletét a Blikk címlapján élő, a hirtelen szerzett pénzével kérkedő, kivagyi, de alapjában véve rettentően unalmas mókussal kell töltenie? Egy olyannal, aki ráadásul meg sem szólal soha. Irtózatosat!
Habony Árpád a Fidesz Berki Krisztiánja, és én már az eredetit is untam, nemhogy ezt a makettváltozatot. Egy közélettel is foglalkozó magyar újságíró élete pedig évek óta olyan, mintha minden nap órákon át kéne néznie Berki kamu valóságsóját. És Berki legalább beszél, míg Habony még azt sem teszi.
Minden eddigi magyar miniszterelnöknek volt ugyanilyen befolyásos szürke eminenciása, éceszgébere. És tudta az átlagosan tájékozott hírfogyasztó, hogy Antall József előszobájában ki fingta a passzátszelet? Vagy Horn Gyulánál? Nem tudta. Milyen gyanús már egy olyan szürke eminenciás, akiről mindenki tudja, hogy az?
De az az igazság, hogy már az sem tudna lázba hozni, ha kiderülne, hogy Habony Árpád egy robot, akit egy, a belsejébe bújt, márkasznob törpe irányít.
Inkább folytatom az Egri csillagokat, mert pont annál az Indiana Jones-os résznél vagyok, amikor Bornemissza Gergő, Mekcsey, Vica, Török Jancsi és Sárközi beszöknek Sztambulba, hogy kiszabadítsák Török Bálintot:
Elöl lépdegél valami tíz gyászruhás, barna ember. Rövidre nyírt, bodros szakállukról és kis állukról lehet látni, hogy perzsák. Mögöttük fehér ló ballag. A hátán fehér lepedő. A lepedőn nyereg. A nyergen X alakban keresztbe tett két kard s két fehér eleven galamb. A két galamb lába oda van kötve a nyereghez. És a ló, galamb, kard, lepedő mind be van hintve vérrel. A ló után megint egy csapat gyászruhás ember. Valami keserves litániát énekelnek, amelynek minden sora ez a két szó: Husszein! Hasszán! – és egy hu kiáltás, amely különösen dübörgő ropogással elegyedik. A menet haladtával nyilvánossá vált, hogy a ropogás honnan ered. Két sorjában meztelen mellű perzsák következnek. Fekete ing van rajtuk, sarkig érő. A fejük be van kötve fekete kendővel, amelynek a sarka hátul a nyakukon lebeg. Csak a mellük meztelen. És amint oldalt lépkedve haladnak, a Husszein-Hasszán szóra meglóbálják a jobb kezüket, a hu kiáltásra pedig a mellükre csapnak ököllel a szívük tájékán. A dübörgő ropogás a mellük verése. És a kék-veres folt a mellükön bizonyítja, hogy nem pápistásan veregetik a mellüket.