Ha nem lennének fukarok a budapesti bordélytulajdonosok, minden második bérházban lehetne kupleráj. R. Kamilló titkos bordélyházait állítólag egy minden lében kanál néni buktatta le, ponrt úgy, ahogy az a mi decens budai házunkban történt. Oral history következik, első kézből!
Összesen négy lakás volt a Retek utcai társasházban, pont a Moszkva Kálmán téri kínai étterem mögött. A földszinten, a kapu mellett lakott a kötelező büdös néni a tucatnyi koszvadt macskájával,. A mellette lévő lakás üresen állt, fölöttük az elsőn egy teljes szintnyi, jó nagy pecóban egy exkluzív autók importjával és ügyintézével foglakozó cég működött, azok fölött pedig a mi tetőtéri lakásunk volt.
Bár az autós cég irodájának hatalmas terasza pont alattunk volt, és néha láttuk is kint cigizni az irodista lányokat, őszintén szólva egyáltalán nem fogtunk gyanút. Csak utólag próbáltuk úgy beállítani saját magunk előtt is, hogy mi már milyen régen találgattuk, miért szárad állandóan tíz lepedő és húsz törülköző egy papírmunkát végző cég teraszán. Túrót találgattuk, a bűntanyát igazából a zseniális macskás néni leplezte le, lényegében véletlenül. Rájött ugyanis, hogy ha leakasztva hagyja a kaputelefon kagylóját, és odahúz egy széket, akkor kényelmesen üldögélve kihallgathatja az összes beszélgetést. Ezt is tette egész nap, így jött rá, hogy az elsőn vámkezelés helyett szopással foglalkoznak.
Nem volt irigy természet, a klassz hírt hamar megosztotta velünk. Irtóra fellélegeztem, hogy sosem jutott eszembe kaputelefonszexelni a csajommal! Innentől kezdve én is figyeltem és az élet még a korábbinál is sokkal mulatságossá vált. Azt mondhatom, hogy a napközbeni indokolatlan jókedv záloga, ha az ember egy házban lakik egy bordéllyal. Mellényes öltönyt viselő, vezérigazgatótáskás úr csönget egy kapunál? Unalmasabb jelenet, mint Harrach Péter slam poetry estje. Mindaddig, amíg nem tudod, hogy a vezérigazgatótáskás baszni megy.
Tanulságos volt figyelni a kupleráj felfutását. 1-2 hónapig csendesen csordogált az élet, a közönség főleg idősebb, jól szituált budai Lexustöltelékekből és irtó izgatott gimnazista fiúkból állt, akik vagy egyedül jöttek és a kapunál várakozás közben 76-szor pislantottak idegesen jobbra-balra, vagy kis csapatban érkeztek és egymást bátorítandó nyerítve röhögtek, míg be nem engedték őket.
Aztán elkezdett felfutni a hely, amit abból is le tudtam szűrni, hogy amikor éjszakai mulatásból taxival mentem haza, egyre gyakrabban fordult elő, hogy a sofőr sokat sejtetően rámkacsintott. Aztán már nem maradtak a kacsintgatásnál, hanem állandóan vicces megjegyzésekkel zaklattak, ha otthonról mentem valahová taxival, arról kérdezgettek, hogy áruljam el, hogy hogy szopnak és mennyiért, ami már olyan fárasztó lett, hogy inkább a szomszédos házszámot mondtam be, csak hogy békén hagyjanak.
A hely egy negyedéven belül berobbant, ekkor már mindenféle férfiak jártak hozzánk, a kapu előtt hétköznap kora este sem volt ritka a kisebb várakozó csoport, aztán annyira befutottunk, hogy péntek-szombat esténként szabályos sor állt bent, a kapulajtól az emeletig. Volt olyan, hogy szombat este 9 felé haza kellett ugranom valamiért, és a kanos tömeg nem akart felengedni, hanem kiabálni kezdtek, hogy hogy a kurva anyámba képzelem az előrefurakodást.
Ez már tényleg elég idegesítő volt, de magamtól persze szalmaszálat nem tettem volna keresztbe, a néni viszont annál inkább. Fogta magát és felnyomta a kuplerájt a rendőrségnél. Nem mintha illúzióim lettek volna, biztos voltam benne, hogy egy ilyen hely csakis a rendőrök lefizetésével működhet. De ehhez képest is vicces volt, hogy ez mennyire így van: pár nappal a feljelentés után maguk a csajok mesélték el a lépcsőházban, hogy a néni felnyomta őket, ezért – csak amiatt mesélik el, hogy ne ijedjünk meg a rendőrautótól – szerdán huszonnégy órás megfigyelés lesz, bruhaha. És tényleg. A rendőrök úgy intézték el a kellemetlen kötelezettséget, hogy odaparkoltak egy normálisan kifestett rendőrautóval a ház elé és ott unatkoztak a kocsiban egy teljes napig, miközben a kupleráj zárva tartott.
A bordélyház ezután nem sokkal egyszer csak elköltözött. Egy taxis el is mesélte, hogy hová, egy rakás kollégája meg hónapkon keresztül nosztalgiázott, hogy milyen klassz hely is volt a miénk, jó csajokkal és zsíros fuvarokkal, milyen kár, hogy vége.
Szóval összességében nem rossz dolog bordélyházzal együtt lakni, a tulajok meg a saját fukarságuk áldozatai, ha lebuknak, mert tényleg nem túl sok kéne egy-két macskás néni szájának a befogásához.