Kategóriák
konc

Ernest Cline: Ready Player One

Illustration for article titled Ernest Cline: Ready Player One

Elég viccesnek hangzik egy könyvről ajánlót írni, a megjelenése után 5 évvel, de talán lesz olyan, aki hozzám hasonlóan eddig még nem hallott róla. Hiszen az én ingerküszöbömet is csak most érte el egy könyvajánló, amit a múlt héten olvastam. A cikkben az állt, hogy Mark Zuckerberg facebookvezér ezt a könyvet adja oda elolvasásra minden VR (virtuális valóság) programon dolgozó kollégájának. Aki lemaradt volna: nem is olyan régen bődületesen sok pénzért a Facebook felvásárolta az Oculus Rift VR szemüveget fejlesztő céget.

Advertisement

Az már kiderülhetett, hogy az olvasás egy elég központi téma nálunk. Többször olvashattatok már itt könyves vonatkozású dolgokat, sőt Klinkerhoffen kolléga magáról a mai olvasáskultúráról is elmélkedett elég hosszan. Engem is eléggé foglalkoztat ez a téma, hogy hogyan alakulnak át az információszerzési szokásaink, milyen eszközökön keresztül, milyen mélységű információkat tudunk begyűjteni. A könyv ajánlója leginkább azzal fogott meg, hogy kíváncsi voltam erre a világra, ami az ajánlóban szerepelt.

Ernest Cline és George R.R. Martin egy DeLoreanban

Ernest Cline és George R.R. Martin egy DeLoreanban

Advertisement

A könyv – ami mellesleg a szerző első regénye – 2011-ben jelent meg, és a sci-fi szcénában elég hamar nagy sikerre tett szert. A következő évben elnyerte az egyik legrangosabb sci-fi könyveknek járó Prometheus díjat. A könyv népszerűségét az is mutatja, hogy a Warner lecsapott a megfilmesítés jogára, és Steven Spilberg lett a film producere (talán rendezője is).

A történet a jövőben játszódik. Addigra az emberiség szellemi életét beszippantja egy OASIS nevű virtuális valóság MMO szerű játék. Mindenki ebben a világban tölti a napjait, valódi cégek alakultak benne, a valós emberek a munkájukat is itt végezik, sőt a gyerekeknek is itt van az iskola. Cserébe a való világ a pusztulás felé halad, óriási energiaválság van, az emberek nyomorognak, tömegek éheznek. Ezek után nem meglepő, hogy a történet főhőse egy 18 éves fiú, aki lényegében az OASIS-ban nőtt fel, a valóságban pedig nyomorog. A cselekmény bonyodalma ott kezdődik, hogy az OASIS tervező-programozója örökös nélkül hal meg, és végrendeletében arra hagyja a vagyonát, aki megfejti az OASIS-ban elrejtett rejtvényét és megtalálja az elrejtett kristálytojást. Hősünk is csatlakozik a rejvényfejtőkhöz, akik arról álmodnak, hogy egy napon ők találják meg az elrejtett tojást.

Advertisement

Amellett, hogy a könyv lényegében egy óriási utazás a 80-as évek popkultúrájában (ami alatt most nem csak a zenét értem, hanem a filmeket, zenét, könyveket, játékokat is) elég érdekes abban is, ahogy a karakterei személyiségfejlődését követjük végig a cselekmény során, illetve bizonyos pontokon elgondolkodásra késztet a privát és megosztott szféra határain, veszélyein is.

Az az igazság, hogy a mai írókról nem vagyok nagyon jó véleménnyel. Vagy nem kötnek le engem, vagy felületesnek érzem az írásaikat. Én alapvetően szeretem a szórakoztató könyveket, de nagyon tudnak bosszantani olyan apróságok, amikor a cselekményt eltorzítják azzal, hogy a szereplő olyan dolgokat csinál, ami a korábbi karakterfelépítésével ellentétes; vagy olyan mondatokat adnak a szereplők szájába, amikről azt gondolják, hogy vicces, miközben az süt belőle, hogy nem él a szerző a karakterében stb. Ezzel a könyvvel sem vagyok maradéktalanul elégedett. A negatív szereplők karakterei nagyon vázlatosan vannak kidolgozva, és nem is igazán van karakterük azon kívül, hogy gonoszak. Sajnos úgy látom ez egy elég általános, amerikai tulajdonság. Más karakterek tulajdonságai viszont túl vannak írva, a velük való felszínes konfliktusok sokszor feleslegesen szerepelnek. Sokkal többet ír róla, mint amennyi a dolog hangsúlya a történetben.

Advertisement

Ettől eltekintve azonban a történet nagyon érdekfeszítő, kerek, okosan van felépítve. Az elején kicsit vontatottnak tűnik a cselekmény, de ez amiatt van szerintem, mert ezt a virtuális világot, és a benne rejlő problémákat alaposan fel kellett vezetni ahhoz, hogy később is érthető, és követhető legyen. Látszik, hogy a szerző nagy szakértője a választott 80-as évek popkultúrájának, és otthonosan mozog benne annyira, hogy az olvasót is bele tudja rántani ebbe a világba.

Szóval fogadjátok meg Albert tanácsát: Olvassatok minden nap! Akár ezzel a könyvvel.

Vélemény, hozzászólás?