Elmentünk hétfőn Érsekújvárra hokimeccsre, megnézni, hogyan ünnepelnek a szlovákok, amikor egy román csapatot legyőzve elsők lesznek egy magyar bajnokságban. Nem jött össze, mégsem panaszkodom. Egy jégkorongszurkoló soha nem panaszkodik.
Elmentünk hétfőn Érsekújvárra hokimeccsre, megnézni, hogyan ünnepelnek a szlovákok, amikor egy román csapatot legyőzve elsők lesznek egy magyar bajnokságban. Nem jött össze, mégsem panaszkodom. Egy jégkorongszurkoló soha nem panaszkodik.
Az első mondat nem pontos, megmagyarázom gyorsan. Először is, a bajnokság, a Mol Liga, magyar szervezésű, de nemzetközi. Az aktuális szezonban négy magyar, két erdélyi és egy szlovákiai csapat vett részt benne, az más kérdés, hogy az alapszakaszgyőztes Dunaújvárost az előzetesen kevésbé esélyesnek tartott Brassó úgy kicsapta az elődöntőben, hogy csak úgy nyekkent, és a Miskolc sem bírt az Érsekújvárral. Másodszor, a szlovákok ugyan zömmel szlovákok, de a tulajdonos Sucharda Ferenc (avagy Frantisek Sucharda) úgy beszéli a nyelvünket, mint én vagy ti, csak kicsit másképpen ejti a szavakat, és a drukkerek közt is vannak magyarok szép számmal. Harmadszor, a brassói csapatot alig néhány éve csinálta meg két erdélyi magyar fiatalember, Olti Pasca Zoltán és Miklós Ervin, és bár most román az elnök, Olti is ott van, a játékosok közt pedig a legtöbben csíkiak.
Elég régóta hokiőrült vagyok, mondhatom, de a Mol Liga eddig az idényig kevésbé érdekelt, mint az osztrák bajnokságban játszó Fehérvár vagy pláne a magyar válogatott. De mostanában nagyon megszerettem. Ott voltam a nyitányon szeptemberben, Érsekújváron, és a HC Nové Zámky olyan vagány meccsen verte a DAB-ot (az újvárosi Acélbikákat!), hogy öröm volt nézni. Aztán ősszel-télen sok időm volt, ki-kijártam Újpestre Újpestet, Erzsébetre Fradit nézni, megkedveltem a száz-kétszáz nézős falusi hokit is.
Az igazi persze az, amikor sok a néző, és szuper a hangulat. Ilyesmit napjainkban az Újvár és a Brassó tud produkálni a környéken. Mind a kettő a semmiből építette fel a valamit.
Érsekújváron tavaly alig voltak kíváncsiak a Zámkyra az emberek, többnyire pár tucatnyi drukker lézengett a háromezres, a kommunista jégcsarnok-építészet minden stílusjegyét magán viselő létesítmény lelátóin. Sucharda azonban gondolt egy merészet, az elbukott elődöntő után úgy döntött, ideje megnyerni a ligát, belerakott egy csomó pénzt, megszerzett egy rakat klasszist (a 39 éves kora ellenére még mindig fürge Marek Uram 2002-ben világbajnok volt), kitűzte a célt.
Brassóban, ahogy említettem, még inkább a sehonnanból indultak. A zöld mezőn húztak fel kétezres, 21. századi típusú csarnokot, és úgy szedték össze a csapatot is, volt pénzük meggyőzni és megszerezni a kiszemelteket, és sikerült olyan produkciót mutatniuk, hogy eljussanak a rendszeres telt házakig. Családok járnak nézni őket gyerekestül, boldogok, elégedettek. Tavaly lemaradtak az rájátszásról, az idén ha nem is könnyen (a legriválisabb rivális, a HSC Csíkszereda kárára), de bejutottak, hogy azzal a lendülettel elintézzék a második legjobb magyar hokicsapatot.
A négy nyert találkozóig tartó döntő ötödik meccse következett tehát hétfőn este, az Érsekújvár 3-1-re vezetett előtte. Mindenki ünnepelni készült – a Brassót leszámítva -, adta volna magát. Az Újvár jobb csapat. Jobbak a játékosaik. Gyorsabbak, ügyesebbek. Már fogták a kupa fülét.
Fél órával a kezdés előtt értünk oda, parkolóhelyet fél kilométerrel arrébb találtunk, annyian voltak a bejáratoknál, mint az ördög, alig értünk be kezdésre, alig találtunk ülőhelyet. Az első harmadot 2-1-gyel hozták a szlovákok, a brassóiak nyomozták a korongot, elkönyveltük, hogy sima lesz. Erre a második és a harmadik harmadban már csak a kék-sárgák ütöttek gólt, egyet-egyet, mentek és mentek, mint a meszes, Patrik Polc, a kapusuk mindent védett, nyertek 3-2-re, a buli elmaradt. Az Újvár jobb csapat, a brassóiak hősök.
Nagy meccs volt, minden tekintetben. Színvonalban, hajtásban, hangulatban. Mi lett volna akkor, ha hazai öröm a vége?
Hiába beszéltük meg a szünetben, hogy érdekes, a szezonnyitón és a szezonzárón is ott vagyunk, és mindkétszer Érsekújváron. Nem a zárón jártunk éppen. Mondjuk még keretbe illeszthetjük így is, ha csütörtökön nyer a Brassó Brassóban. Akkor vasárnap jön a hetedik, mindent eldöntő összecsapás.
A Mol Liga ott tart most, hogy a döntőt három ország (Magyarország, Szlovákia, Románia) Digi Sportja közvetíti, és jobbhoz szokott szemek gazdái is azt mondták a tegnapiak után, hogy hozták a fiúk a szlovák elitliga átlagos színvonalát. A jégkorong jobban teljesít. A bajnokságban jövőre várhatóan nyolc csapat lesz, a Debrecen csatlakozik. Kéne még vagy kettő, esetleg két szlovák. Vagy egy igazán menő budapesti. Madarat lehetne velem fogatni. Intézzétek el valahogy, köszönöm.
(fotók: Mudra László/Jégkorongblog)