Ez egy kicsit úgy fog kinézni, mintha pluszpromóznám a negyvenötös sorozatunkat, de nem is: tényleg az van, hogy napjainkban ezekkel a nőkkel kelek-fekszem – minthogy én szerkesztem vendégszerzőnk vonatkozó posztjait –, és ebből az alkalomból szerelmes lettem beléjük.
Mármint elsősorban Szeleczky Zitába.
Akarom mondani, mindenekelőtt Muráti Lilibe.
Tudtam ám, hogy ők nagyon nagy sztárok voltak a történelem előtti időkben, anyám, aki most 84, eléggé bírta és emlegette is őket, egyik-másik filmjüket én is szinte biztosan láttam a Dunán vagy máshol, de igazán mély nyomokat nem hagytak bennem. Egészen mostanáig.
Kellettek az áttöréshez a történetek. Az már tényleg túlzás lenne, ha részletekbe menően elkezdeném dicsérni a portékánkat, ezért nem is folytatom, maradjunk annyiban, hogy úgy döntöttem, kinyomtatom anyámnak az internetet. Vagyis az internet vonatkozó részét.
Azon pedig gondolkodom még egy darabig – tegyük fel, hogy nincs jobb dolgom –, hogy melyikük is volt minden idők legeslegszebb magyar színésznője.
Meg hogy melyikükbe legyek tényleg szerelmes.