Hét évet kapott a boroshordójában a tolvajok miatt fagyállót tároló, s ezzel az egyik rendszeresen visszatérő tolvaj halálát okozó borosgazda. Vannak itt persze finomságok, de szeretném leszögezni, hogy amúgy mind az erkölcs, mind a jog szintjén az ügy kristálytisztán egyszerű:
Kérdés: Hogy kaphatott 7 évet, hát őt rabolták ki!
Válasz: Szándékosan egy ember halálát okozta, mit kapjon, vállveregetést?
Kérdés: És az nem számít, hogy többször ellopták már a borát?
Válasz: Nem. Ez két ügy. Ha ittasan elgázolsz valakit százhetvennel lakott területen, számít, hogy ő drogkereskedő-e?
Kérdés: De hát a saját otthonában, a saját hordójában azt tart az ember, amit akar!
Válasz: Nem.
Kérdés: Mi az, hogy nem? Az én otthonom!
Válasz: Ez a legáltalánosabb magyar félreértés. Az otthonod nem a korlátlan szabadság terepe. Ahogy a saját kertedben sem gyűjtheted végtelenségig a szemetet, mert közegészségügyi kockázata van, úgy a veszélyes anyagok tárolásának is megvannak a maga szabályai. Ezek a szabályok ugyanúgy vonatkoznak a magánszemélyre, mint egy cégre.
Kérdés: Én a fékolajat egy kólásüvegben tartom. Ha betörnek hozzám és megissza valaki, én is gyilkos leszek?
Válasz: Igen. Cseréld ki a kérdésedben a tolvajt arra, hogy a gyerekem, és megérted, miért. A borosgazdához képest annyival lesz a dolog enyhébb, hogy gondatlanságból elkövetett emberölés lesz a vád.
Kérdés: Amikor permetezek, 50-60 liter permetszert kell kikevernem. Mi van, ha marad belőle? Hova tegyem?
Válasz: Rakd egy kannába, rajzolj rá filccel egy nagy halálfejet, és írd rá, hogy méreg. Ha betörnek hozzád, és a tolvaj megissza a láthatóan és olvashatóan veszélyesként feltüntetett anyagot, na az akkor már az ő baja.
Kérdés: Értem, de valahol nem igazságtalan ez az egész?
Válasz: Ez nehezebb kérdés. Biztos, hogy jogszerű.
Kérdés: És morálisan oké?
Válasz: A jog nem morál. Ideális esetben is legfeljebb a közmorál tükörképe. Hiszem továbbá, hogy szándékosan embert ölni ezen mérce szerint sem megengedhető. Az én személyes erkölcsöm szerint semmiféle okból: felindulásból vagy elkeseredésből épp úgy nem, mint háborúban. De ez más kérdés.
Kérdés: De hát mégis csak betörtek hozzá. Tényleg csak ő a felelős ezért az egészért?
Válasz: Ez a legjobb kérdés. Mindenképp a jognak eszközeivel kellett volna fellépnie. Ha ez megtörtént és eredménytelen volt, még akkor sem mentesíti ez a felelősség alól. Személy szerint az elkeseredettségét mélyen át tudom érezni, s majdnem biztos vagyok benne, hogy az ügy kapcsán a hatóságok, sőt továbbmegyek: az egész társadalom erkölcsi felelőssége is felvetődhet, s fel is kell, hogy vetődjék. Ám ezek – és ezt a gondolatot kell mélyen megérteni – csak finomságok, mert a felelősség a döntést hozóé. És ezt a döntést ő hozta, felelősen, ép elmével. Nem lehetett más az ítélet.
Kérdés: Te nem sajnálod?
Válasz: Nagyon sajnálom őt. És sajnálom a meggyilkolt emberi lényt is, bármilyen volt is. Valamennyiünknek van min elmélkedni.