A magyarok kijutottak az EB-re. Lehet, hogy vacak csapattal, lehet, hogy csak szerencsével, de ez most mindegy, nem ezt akarom körüljárni, hanem Szily Laci szülőanyánk kirohanásait a nagy eseményre rárepülő termékdömping ellen.
Szóval igen, kint van a magyar válogatott, és most ennek kellene egy kicsit örülni. Lehetne mondjuk, hogy mindenki úgy gondolja, igen, ezek a mi fiaink, a mi nemzetünk büszkeségei, a tízmillió profi focistából a legjobb csapat, amit ki lehetett hozni, és ott vannak, igen. Egy picit lehetne mindegy, hogy Orbán Viktor szerint naugye-e, és lehetne azzal foglalkozni, hogy ott vannak az eseményen, pontosabban, hogy ott vagyunk az eseményen. Én mondjuk csak a fotelből fogok sör mellett magyarázni a gyerekeknkek, hogy miért hülye a bíró, de akkor is, ez egy nagy te és én típusú mi kellene, hogy legyen.
Ahogy választott hazámban, Németországban is. A VB alatt CSU-sok, FDP-sek és Pegidások egymás mellett drukkoznak, még a leghülyébb csokihamisítók is a győzelemért ordítanak, bizton állítom, így lesz most is. És emellé beszerzik a kocsira aggatható zászlót, a visszapillantőtükörre applikálható trikolórt, a háromcsíkos arcfestéket (és az új kerti grillt extra húsmennyiséggel és a nagyobb tévét, naná) és senki nem véli magát vagy a másikat emiatt hülyének, többnek vagy kevesebbnek.
A magyarok miért érzik még ilyenkor is, hogy mindenképpen le kell nézni a másik magyart, ha neadjisten az kitenne egy zászlót, mert örül már ennek az eredménynek is? Miért ilyen rettentő fontos, hogy leszóljuk a másikat és elnéző(nek szánt) mosollyal tegyük be az idióták polcára, mert drukkol? Ugyanez a gondom a tüntetések után UP írásaival, amiben elmondja, miért volt számára vállalhatatlanul kellemetlen, hogy ennyi ember kiment a térre és változást követelt.
Szóval, drága magyarok, legalább erre a három hétre nem lehetne féretenni a magyarkodást és csak szurkolni? Esetleg valami csoda történik és ez alatt a három hét alatt rájönnétek, hogy lehetne közös célt találni és egyfele gondolkodni. Na, jó, ezzel hónaljig lóg bilibe a kezem, én is érzem a langyi melegét.