Ugye már te sem nézel videoklipeket? Akkor még nagyobb sokk lesz, hol tart most ez az egykor többre hivatott műfaj. Amihez természetesen napjaink leggyűlöltebb zenészeinek is közük van.
Ugye már te sem nézel videoklipeket? Akkor még nagyobb sokk lesz, hol tart most ez az egykor többre hivatott műfaj. Amihez természetesen napjaink leggyűlöltebb zenészeinek is közük van.
Azon már valahogy túltettem magam, hogy egy ideje az összes népszerű popszámot tök ugyanolyannak hallom. Egész pontosan meg tudom mondani, hogy ez 2011-ben kezdődött, amikor David Guetta, Avicii és társaik végleg foglyul ejtették a popzenét – és azóta csak fokozódott. Mivel a buta amerikaiak nagy része rajtuk keresztül szerette meg az elektronikus tánczenét, jobb híján az ő progresszív house/trance/popjukat nevezték EDM-nek (electronic dance music), és azóta is meghatározó szereplők.
Őket leginkább azért szokás utálni, mert messze az ő “élő” fellépéseik a legkeresettebbek az elektronikus zenei színtéren, noha közmondásos, hogy ez kimerül egy hatásosan előre összeállított műsorban, a helyszínen pedig néhány gomb megnyomásában és némi integetésben. Épp most jelent meg a Forbesban a legjobban kereső dj-k listája, amit Calvin Harris és Guetta vezetnek, de ott van a top 10-ben az összes nagy név, Avicii-tól Afrojackig, valamennyien vagyonokat tesznek zsebre. Ez azonban legyen azok baja, akik fesztiválokon buliznak, vagy érdekli őket a műfaj sorsa – ha a tiniknek ez kell, hát vigyék.
Engem sokkal jobban zavar, hogy ezek a dj-k közben legalább annyira popsztárok is: az utóbbi évek legnagyobb slágerei közül sokat ők jegyeznek, rengeteg mindenkivel dolgoznak együtt, és a személyük gyakorlatilag garancia a sikerre. Az ember azt hinné, két-három év alatt lecseng ez a hullám is, de ennek egyelőre semmi jele. Ráadásul a slágereikben semmi döngölős/durva nincsen, a lehető legrádióbarátabb zenét csinálják (lásd Avicii-t), fülféreg refrénekkel, lebutított house alapokkal, vendégénekesekkel, ami kell. És igen, mindegyik tök ugyanolyan. De annyira, mintha ugyanaz a nyávogós férfihang is énekelne az összesben.
A múlt héten olyan lakásban laktam Bécsben, ahol bejött egy GoTV nevű zenetévé – igen, még abból a régimódiból, amelyik videoklipeket játszik naphosszat. Amiknek ne becsüljük le a szerepét, amikor milliók hallgatnak zenét a YouTube-on nap mint nap: közülük sokan azért nézik a monitort is. Mivel minden ellenérzésem dacára izgat a populáris zene sorsa, naponta kb. 1 órákat azért be volt kapcsolva, ennél tovább ritkán bírtuk. És itt tűnt fel az, hogy nem elég, hogy ugyanaz a zene szól állandóan, de mintha a klip is ugyanaz lenne! Egész biztos létezik egy “készíts videoklipet gyorsan és olcsón EDM-slágerhez” elnevezésű app az Instagramon, vagy nem tudom, hogy csinálják, de valami kell legyen.
Pedig a videoklip eredetileg egy csodálatos dolog: kb. 35 év alatt számtalan remekművet termelt ki (sok szemét mellett, persze), aztán amikor pár éve kezdett bealkonyulni a zenetévéknek, a YouTube új felületet nyújtott neki, és fellendült az ipar. Sőt, a technológia fejlődésének köszönhetően eljutottunk odáig, hogy míg régen egy gagyi, olcsó, bluebox előtt ugrálós kliphez is támogatók kellettek, ma már egy mobiltelefonnal és ingyenes vágóprogramokkal is lehet jó minőségű klipet csinálni.
Pár éve ez sok ötletes videót és tehetséges kliprendező eredményezett, de a YouTube-dömping mégis odáig jutott, hogy az utóbbi egy-két évben már alig-alig láttam olyat, amit képes voltam beletekerés nélkül végignézni. A jó rendezők inkább reklámfilmeket forgatnak, a nagy szabadságból pedig pengeéles képi világú, csodálatos minőségű, de a legtöbbször halálosan unalmas vagy klisés, rosszabb esetben irritáló giccsfilmek lettek. (Jegyezzük meg, a máshová sorolandó hipszter zsánerklipek is dögunalmasak.)
Most pedig már tudom, hogy létezik EDM-klip, ahogy régen volt mondjuk tipikus eurodance-klip (= fürdőruhás fiatalok táncolnak olcsó mediterrán/trópusi helyszínen). Az EDM-klipek elvileg teljes szabadságból indulnak: az előadó semennyire nem érdekes, hiszen egy holland/svéd/francia hülyegyerekről van szó, aki ül a laptopja előtt, ezért neki nem is kell szerepelnie. Innentől kezdve lehetne bármi, ehhez képest szinte mindegyik ugyanoda lyukad ki: végy egy lehetőség szerint egzotikus (vagy jellegzetesen amerikai) helyszínt; egy fura főszereplőt, aki más, mint az átlag; ez a másság sem feltétlenül az ő hibája, és őt is el kell fogadnunk, mert mindannyian mások vagyunk. Lehet akár egybefüggő sztori vagy csak random Insta-fotók egymás után rendelése, az összhatás ugyanaz lesz. Végül lehetőleg legyen egy olyan jelenet is, amin boldog fiatalok BULIZNAK, és kész is. Bármelyik random kisfilm mehetne bármelyik szám alatt, és ez így leírva lehet, hogy ártalmatlannak tűnik, de engem egy idő után a zenénél is jobban bosszantott.
Úgyhogy itt van nyolc aktuális klip az EDM és határvidéke mocsarából. Ha bátor vagy, és felkészültél mindenre, csak akkor nyomd meg a playt!
Avicii: Waiting For Love
A szám: Szily László személyes ellensége együtt dolgozik a szcéna új szörnyetegével, a Szigetet záró holland Martin Garrixszal, a profi svédek által összerakott szám annyira nem pocsék az első percben, aztán a végére nagyon meggyűlölöd.
A klip: Egy idős férfi elektromopedjén a felesége keresésére indul. Útközben sok kalandja van, és csupa kedves, segítőkész emberrel találkozik. A végén egy őrületes BULIN aztán az elveszettnek hitt asszony is megkerül.
Axwell and Ingrosso: Sun Is Shining
A szám: Az egykori Swedish House Mafia két tagja két ügyes svéd popiparossal írattak maguknak egy pozitív, himnikus, rettenetesen fülbemászó popszámot, amihez ők adták a gagyi trance-es szintiket és az egyenhangzást.
A klip: Csupa-csupa pozitív üzenet a dalszövegből kis cetlikre írva, amit a szép és jólöltözött svéd fiatalok egy spontán BULIVAL ünnepelnek meg. (Két ronda pasi is szerepel azért a klipben: ők Axwell és Ingrosso.)
Martin Garrix: Dragon
A szám: Garrix egy Matisse & Sadko nevű párossal fedez fel húszéves trance hangszíneket.
A klip: Egy örök kívülálló görkoris lány, aki sehová se tud beilleszkedni. Verekszik, lop, csal, hazudik, a végén meglép egy robogóval, és még mindig szabadlábon van, mert folytatása is lesz, remélhetőleg valami jó kis happy enddel.
Martin Solveig & GTA: Intoxicated
A szám: A francia dj-nek pár éve még volt egy teljesen jó popslágere, azóta ő is nyakig merült az EDM-be, bár a többieknél még így is jobbnak tűnik egy fokkal.
A klip: A minél furábbnak/egyedibbnek szánt Insta/Tumblr képekből összeollózott klip, ami a legkevésbé tűnik furának és egyedinek, annál inkább olcsónak és dögunalmasnak.
Robin Schulz: Sugar
A szám: Az EDM legnagyobb német sztárja egy kanadai énekessel rögzítette a nyár egyik legnagyobb kontinentális slágerét, ami nem más, mint egy 2003-as Baby Bash-sláger, csak kicsit felgyorsítva.
A klip: Egy teljesen őrült amerikai rendőr, aki – ilyet még sosem láttál – énekli a számot az autóban, és teljesen kész van!!!
Paul Kalkbrenner: Feed Your Head
A szám: Ahhoz képest, hogy a neves német producer nem tekinti magát dj-nek és menekül az EDM-bélyegtől, ez a szám csak annyiban lóg ki a sorból, hogy a Jefferson Airplane White Rabbitjéből kölcsönözte az éneket, mert Kalkbrenner utál másokkal dolgozni.
A klip: Valójában a Florian c. trilógia harmadik része, de az első kettőt nem láttam. Ebből annyi jön le, hogy egy FURA, kívülálló srác szebb életről és BULIRÓL álmodik, és csak a zene van a számára. Közben lehet, hogy már halott.
DJ Snake feat. AlunaGeorge: You Know You Like It
A szám: A londoni kritikuskedvenc AlunaGeorge duónak annyi kellett a slágerhez, hogy egy francia dj irritálóan slágeres trap remixet csináljon egy számukból. Kicsit zeneileg talán kilóg, de hát pont itt a helye.
A klip: A főszereplő annyira fura és egyedi, hogy egyenesen egy majom. Ráadásul annyira kívülálló, hogy drogot árul és szemétkedik. A végén már örülnénk, hogy meghal, pedig nem is.
Afrojack: Summerthing
A szám: A buta fejű holland dj kétségbeesetten próbálja bizonyítani, hogy még releváns, noha rég volt már slágere. Ez se lett az, pedig akár lehetne is, gondolná a laikus fül.
A klip: Fiatalok BULIZNAK valahol a távolban, az egyetlen klip, ami akár húsz éve is mehetett volna a VIVA tévén, összenő, ami összetartozik, és bónuszként feltűnik benne maga a Mester is!