Multikulturális-e Szingapúr? – tette fel a kérdést vendégposztjában az ázsiai mintaállamban élő kutató barátunk, és válaszai közben elég messzire jutott. Annyira feltétlenül, hogy vitára sok alapos okot adó szöveg szülessen, aminek szerintünk minden egyes betűjét érdemes elolvasni.
Multikulturális-e Szingapúr? – tette fel a kérdést vendégposztjában az ázsiai mintaállamban élő kutató barátunk, és válaszai közben elég messzire jutott. Annyira feltétlenül, hogy vitára sok alapos okot adó szöveg szülessen, aminek szerintünk minden egyes betűjét érdemes elolvasni.
Szingapúr amúgy is izgalmas téma napjainkban – nemcsak azért, mert a magyar kormányfőnek is bejön, ami a nemrég elhunyt Lee Kuan Yew, a legendás miniszterelnök erőfeszítései nyomán létrejött ott –, hiszen egy olyan állam ez, aminek sok szempontból a magukat liberálisnak valló európai entellektüelek nem kis része is csodájára jár. Teszik ezt annak ellenére, hogy ha valami nem uralkodó eszme arrafelé, az épp a liberális gondolat, a gyakorlatról nem is beszélve.
Indokolt lehet egyébként Plankó Vifon Gergő pár hónappal ezelőtti írását is magatokévá tenni a témáról, összevetve az egyezéseket és a különbségeket egy néhány napot, illetve egy több évet ott töltő magyar észrevételei, megállapításai és következtetései között.
A szingapúri kutató, akinek hosszúposztját az alábbiakban olvashatjátok, eredetileg egy tumblr-bejegyzést publikált erről, amit kérésünkre átdolgozott-kibővített, és most itt van előttetek.
––––––––
Multikulturalis-e Szingapur?
Nehany hete Bayer Zsolt irt egy cikket, amelyben a multikulturalizmus bukasarol es a monokulturalis allamok sikeressegerol beszelt, es peldakent – tobbek kozott – Szingapurt is megemlitette, mint monokulturalis allamot. Ez igy elso hallasra jo nagy baromsagnak tunik mindenkinek, akinek van nemi fogalma Szingapurrol, esetleg eltoltott nehany napot-hetet az orszagban. Kinaiak, malajok es indiaiak, legyenek buddhistak, keresztenyek, muszlimok vagy hinduk, jol megfernek itt egymassal, jelentosebb konfliktusok nelkul. Ennek ellenere, itt elokent, reszben igazat kell adnom Zsoltinak (attol fuggetlenul, hogy mit gondolok a kozeleti tevekenysegerol); Szingapur – szerintem – egy pszeudo-multikulturalis (jaj de szep szo) orszag, amely modell ketsegkivul sokszinu, de ez a sokszinuseg teljesen mast jelent, mint Nyugat-Europaban. Es ami talan meg fontosabb, a kulonbozo kulturak bekes egymas mellett eleset is teljesen mas eszkozokkel erik el, mint ahogy Europaban probalkoznak vele. Mivel, ugy nez ki, a szingapuri rendszer eleg jol mukodik e teren (is), talan erdemes kicsit megismerni es elgondolkodni rajta, foleg most, hogy Europaban egyre novekvo kihivast jelent a bevandorlas es vele egyutt a multikulturalizmus is.
Kezdjuk a tortenelmi hatterrel! Az onallo Szingapur 50 eve alakult, gyakorlatilag ugy, hogy kidobtak oket a malaj allamszovetsegbol. 50 ev tavlataban kijelenthetjuk, hogy ez volt a legjobb dolog, ami az itt elokkel tortenhetett, de akkor ez meg nem volt annyira nyilvanvalo. A frissen megalakult apro orszagnak szamos problemaval kellett megkuzdenie, tobbek kozott rendszeres etnikai osszecsapasokkal. A kormanyzat rovid tavon kemeny rendeszeti eszkozokkel igyekezett elejet venni a konfliktusoknak (a fuggetlen rendfenntarto eronek szant nepali Gurkha Kontinges a mai napig a szigeten allomasozik es reszt vesz rendeszeti feladatokban), a hosszu tavu terv viszont az volt, hogy az emberekben kialakitanak egy egyseges, szingapuri identitast, amely az etnikai es vallasi kulonbsegek felett all. Az egyseges identitas resze a kultura, amely eppugy magaban foglalja – tobbek kozott – a kinai tradiciokat, a kulonbozo vallasok iranti tiszteletet es a gyarmati idok emlekezetet, mint a sokszinu konyhat es a sajatos helyi nyelvet, a singlisht.
Persze kar lenne tagadni, Szingapurt az itt elo es tobbsegben levo kinaiak alapitottak, ezert a kinai dominancia erezheto, de ez egyaltalan nem olyan jellegu, mint mondjuk Malajziaban. Ott diszkriminativ torvenyek biztositjak a muszlim tobbseg dominanciajat, gyakorlatilag az elet minden teruleten, a nem muszlim (zommel kinai) kisebbseg karara. Ennek Szingapurban nyoma sincs, jol megfer a katolikus templom a mecset es a buddhista imahaz mellett, inkabb azon ertekek dominanciajara gondolok, amelyek a kinai tradiciokbol eredeztethetoek. Az elso miniszterelnok, Lee Kuan Yew, aki 31 evig vezette az orszagot, erosen hitt a konfucianus ertekekben, a meritokraciaban es a normakoveto, az allam es a tarsadalom szamara egyarant hasznos ember eszmenyeben, ami nagyban meghatarozta, illetve a mai napig meghatarozza a szingapuri identitas mibenletet. Ezeket az ertekeket gyakorlatilag minden szingapurinak (illetve Szingapurban elonek!) kotelezo a magaeva tenni, de legalabbis elfogadni. Ha innen nezzuk, Szingapur inkabb monokulturalis orszag. Viszont teny, hogy sokszinu, ezert a multikulturalis jelzo is igaz. Azt viszont fontos kiemelni, hogy a sokszinuseg nem mindent feluliro ertek. Csak hogy egy peldat is mondjak, Jehova tanui nem gyakorolhatjak szabadon a vallasukat (konkretan be van tiltva), mivel hituk szerint meg kell hogy tagadjak a ferfiaknak kotelezo sorkatonai szolgalatot. A haza vedelme iranti elkotelezettseg fontos eleme a szingapuri identitasnak, ezert minden olyan dolog, ami ezzel szembemegy, uldozendo.
A nyugati emberek reszerol a legjellemzobb kritika Szingapurral szemben az szokott lenni, hogy hianyoznak bizonyos, a mi liberalis demokraciafelfogasunkban alapvetonek szamito egyeni szabadsagjogok, vagy ha nem is hianyoznak, de teljesen mashogy ervenyesulnek. Ez reszben igaz, szamos dolog van, amivel nem tudok egyeterteni en sem, igaz, nem is nagyon erdekli oket egy kivulallo velemenye. Azt viszont elismerem, hogy az itteni rendszer kepes stabil tarsadalmi beket teremteni – a liberalis dogmak figyelembe vetele nelkul. Szingapurban kb. ugyanarra szamithatsz, ha a masik vallasan gunyolodo karikaturakat rajzolsz, vagy radikalis gondolatokat terjesztesz, mint ha masokat a szarmazasuk vagy a vallasuk miatt kirekesztesz, vagy ha gyuloletre uszitasz: a hatalom elobb-utobb meg fog talalni, es rosszul fogsz jarni. Ez egy ilyen “tudd, hogy ertsd” helyzet; a rendszer szigoru, de kovetkezetes, mindig tudod, mire szamithatsz. A tobbseg pedig jol jar, mivel bekeben es biztonsagban elhet egymas mellett.
A vegere hagytam a bevandorlast, de az igazsag az, ha a modellbe belevesszuk a nem szingapuri allampolgar, de tartosan itt elo embereket is, az elvarasok akkor sem nagyon valtoznak: ha elfogadod a normakat, betartod a torvenyeket, es emellett hajlando vagy dolgozni is, Szingapurban alapvetoen jo dolgod lesz. Szingapur – Europahoz hasonloan – egy oregedo tarsadalom; az atlagos termekenysegi rata 1.3. A kormanyzat szivfajdalma, hogy a kinai etnikume meg alacsonyabb (1.25), szemben a malajokeval (1.43). Ezt ellensulyozando az allam nagy hangsulyt fektet a bevandorlasra (nem meglepo modon, foleg Kinabol), szoval egy alapvetoen befogado orszagrol van szo, allami szinten mindenkepp, a lakossag reakciojarol majd meg kesobb szot fogok ejteni. Az itt elo 5,5 millio emberbol csak 3,4 millio allampolgar, a tobbi 2,1 millio kulfodi, ebbol kb. felmillio permanent resident (PR), ami az esetek tobbsegeben az allampolgarsag eloszobajanak mondhato. A bevandorlas eleg szigoruan van szabalyozva: a vilag nagy reszerol csak vizummal lehet belepni az orszagba, hosszu tavra pedig helyi szponzorhoz, vagy munkavallalasi engedelyhez kotott. Az illegalisan itt tartozkodokkal szemben kemenyen fellepnek: a kiutasitas alap, de ha hosszu ideig vagy itt, meg is botoznak. Kulon kiemelnem az oktatasi rendszert, mint az integracio egyik legfontosabb eszkozet: rengetegen tanulnak itt osztondijjal, sokan mar kozepiskolatol kezdve. Nagy reszuk mar az egyetem befejezesekor PR statuszt kap, es miutan teljesitettek a szerzodesben vallalt par ev kotelezo szingapuri munkaviszonyt, nem is mennek haza.
Persze itt is intenziv vita folyik a bevandorlasrol, leven, hogy egy kis szigetrol beszelunk, amely mar igy is eleg zsufolt. 2 eve nagy vihart kavart egy kormanyzati tervezet (Population White Paper), amely 2030-ig 6,5-6,9 milliora duzzasztana az orszagban elo emberek szamat. Ez azt jelentene, hogy tobbsegbe kerulnenek a kulfodiek (3,6-3,8 millio szingapuri es 4,2-4,4 millio kulfodi). Ez mar az amugy befogado helyieknek is sok, elsosorban a tulzsufoltsagtol tartanak. Az amugy rettenetesen jol szervezett tomegkozlekedes csucsidoben mar most is elegge remalom tud lenni, egyre gyakoribbak a tulterheltsegbol adodo muszaki hibak a metron, es az ingatlanarak is el vannak szallva. Emellett azt is kifogasoljak, hogy a gyors utemu betelepites soran a vendegmunkasok egy resze nem tud szervesen integralodni a tarsadalomba. Kulso szemlelokent erdekes dolog latni a kinai (ertsd: Kinabol erkezo) bevandorlok “gettosodasat” egy kinai (ertsd: etnikum) tobbsegu orszagban, illetve olvasni PRC-zo (PRC: People’s Republic of China, a helyiek altal hasznalt degradalo jelzo az ujonnan erkezo kinaiakra) hozzaszolasokat a Facebookon egy-egy megosztas alatt. (Persze, mint mar emlitettem korabban, ha ez tulmegy egy hataron, azt nem toleraljak.) Mindent egybevetve azert inkabb a befogado attitud ervenyesul; a helyiek tisztaban vannak azzal, hogy a joletuk egyik alapfeltetele a gazdasagi novekedes, amelyet kizarolag a belso munkaeropiacra alapozva keptelenseg lenne fenntartani. Ugyanakkor a novekvo bevandorlas itt is eredmenyez feszultsegeket a tarsadalomban, de ugy tunik, egyelore sikerul ezeket kezelni. Meglatjuk, mit hoz a jovo.
Tanulsag szerintem tobb is van, amibol okulhatnank otthon Europaban.
A bevandorlas lehet hasznos is, de kizarolag szabalyozott keretek kozott. Nem hiszem, hogy az az egyeduli “emberseges” megoldas, ha felszamoljuk a hatarellenorzest, barkit papirok nelkul automatikusan beengedunk, es szabad mozgast biztositunk az unio teruleten. Olyan rendszer kellene, amely jutalmazza a szabalykoveto magatartast, es bunteti azokat, akik szarnak mindenre. Vilagos es tiszta viszonyokat kellene teremteni, ahol a bevandorlo mar akkor tudja, mire szamithat es mikre kell odafigyelnie, amikor meg meg sem erkezett az unio hatarahoz. Fontos, hogy tisztazzuk es mindenki szamara vilagossa tegyuk, melyek azok az ertekek, amelyekbol egyszeruen nem engedunk.
Tisztaban vagyok vele, hogy a fent felsorolt, “rendpartinak” mondhato elvek erosen szembemennek a mainstream liberalis velemenyvezerek elkepzeleseivel. Megis arra kerek mindenkit, hogy a szokasos leugatas elott egy kicsit gondoljatok vegig, mi lenne fontosabb: egy fenntarthato rendszer, amely tartosan biztositja a beket Europan belul, egy rendszer, amely mindenkit befogad, aki kepes alapveto normakhoz tartania magat, vagy az, hogy nektek legyen igazatok. Nem azert gondolom azt, hogy a liberalis dogmakhoz valo gorcsos ragaszkodas nem celravezeto a bevandorlas kezeleseben, mert a liberalizmust valamifele betegsegnek gondolnam, amit minden “joerzesu” ember elutasit, hanem azert, mert ez a mindent (sokszor a valosagot is) figyelmen kivul hagyo gondolkodas eletszerutlen, a gyakorlatban pedig altalaban nem mukodik. A multikulturalis tarsadalmi modell bukasarol nem csak a mi Zsoltink beszelt, Angela Merkel mar 2010-ben megfogalmazta az aggodalmait. A sokszinuseg, a tolerancia es a kisebbsegek feltetel nelkuli elfogadasan alapulo modell szerintem is megbukott. De talan ez nem jelenti azt, hogy minden bevandorlot haza kell zavarni, be kell zarkozni, es mostantol senkit sem szabad europai foldre engedni. Pedig ha Europa liberalis ertekeit fontosnak tarto vezetoi es gondolkodoi nem lepnek valamit, nem vizsgaljak felul a nezeteiket a bevandorlassal es az egyuttelessel kapcsolatban, ez lesz. A szelsojobbtol nem eleg rettegni, neha cselekedni is kell. Es sokszor nincs mas lehetoseg, mint a kompromisszum, ami alatt elvi kompromisszumokat ertek, nem gesztusokat az idegenellenes erok fele.
Hogy mindenki jobban megertse, mire gondolok, egy peldaval fejeznem be az irasom. A Charlie Hebdo-merenylet kapcsan nagy vitak folytak arrol, hogy kell-e masok vallasan gunyolodo karikaturakat rajzolni. Az fo erv mellette az volt, hogy Europa egyik fontos erteke a szolas es a velemenynyilvanitas szabadsaga. Ez egy legitim allaspont, de valamit meg kell ertenunk: egy hivo muszlim ember szamara egy ilyen rajznal sertobb dolog nem nagyon van. Az a nehany muszlim, akikkel itt megismerkedtem, bekes, normalis gondolkodasu emberek, es melyen elitelnek minden gaztettet a vilagban, amit a vallasuk neveben kovetnek el, de ettol meg nem esik nekik jol egy-egy ilyen karikatura. Olni nem fognak miatta, de megjegyzik, szerintuk nem normalis, hogy ilyet szabad. Ha Europanak tenyleg annyira fontos a sokszinuseg, ezt figyelembe kellene venni, es valahogy gesztusokat kellene gyakorolni a muszlim kisebbseg bekesen egyutt elni akaro resze fele. Szingapurban ezt a szolasszabadsag korlatozasaval kezelik, ez is egy ut, itt bevalni latszik, en idaig azert nem mennek el. De a problemak megoldasahoz fontos lenne a parbeszed, melyet az ilyen jellegu karikaturak nem segitenek. Persze az is lehet, hogy nem kell semmifele gesztusokat tennunk, ez Europa, nekunk a szolasszabadsag fontos, akinek ez nem tetszik, nem kotelezo itt elnie (lasd jehovistak Szingapurban). Europa kevesbe lesz sokszinu, de nehany konfliktust el lehetne igy kerulni. Szerintem ezt a ket allaspontot egyszerre nehez kovetkezetesen kepviselni. Abban meg kar remenykedni, hogy majd a szetarado, magas koncentracioju szeretetben es elfogadasban szepen feloldodnak ezek az ellentetek. Nem fognak.
A szingapuri rendszer korantsem tokeletes, kritika nelkul pedig semmit sem szabad atvenni, se nyugatrol, se keletrol. Raadasul almat a kortevel, ugye… De megismerni egy kicsit jobban, gondolkodni rajta es tanulni belole, az szerintem egyaltalan nem haszontalan dolog.
Megjegyzesek:
- A menekultkerdesrol nem irtam. Nem veletlenul, Szingapur peldajan nem tudunk okulni. Ugyanis naluk a menekultpolitika az, hogy nincs menekultpolitika. Az ilyen statuszt a helyi torveny nem teszi lehetove, ha valaki megjelenik a hataron, es szeretne bejonni az otthoni uldoztetesere hivatkozva, ugyanugy vizumot es munkavallalasi engedelyt fognak kerni, es ha nincs, vissza fogjak forditani. Igy csak a sajat velemenyemet irhatom le, igaz, nem vagyok a tema szakertoje. A legfontosabb, de egyben a legnehezebb is, hogy a problemas teruleteken legyen mihamarabb beke. Ehhez az EU-nak kotelessege (es egyben elemi erdeke is) minden potencialis eszkozt bevetni. Hogy hol legyenek elhelyezve a menekultek, arrol nincs egyertelmu allaspontom, az EU teruleten kivuli megoldasokat celszerubbnek tartom, de meggyozheto vagyok. Elvben a menekultek nagy resze sem szeretnene mindenaron Europaba jonni, hanem az otthonukhoz kozel, normalis korulmenyek kozott szeretnek atveszelni a haborut, es ha vege, hazaterni. Ehhez termeszetesen meg kell adnunk minden segitseget, taborepitesben es -fenntartasban, orvosok, onkentesek kuldesevel stb. Es ami a legfontosabb, kihelyezett EU-s kepviselettel, amely fogadja es tovabbitja az esetleges bevandorlasi kerelmeket. Ezzel talan csokkenteni lehetne az embercsempesz bandak tevekenyseget is. A bevandorlasi kerelemeket pedig objektiv modon kellene elbiralni, figyelembe veve az Europaban elo rokoni kapcsolatokat, de azt is, milyen valoszinuseggel tud beilleszkedni, fog-e munkat kapni az illeto. Igen, ez igy onzo dolognak hangzik, de ha mas megkozelitesbol nezzuk, vajon korrekt dolog-e valakit az europai alom illuziojaval hitegetni, akinek sosem lesz igazan jo elete itt? Nem tudom, az union belul hogyan szabalyozzak az allampolgarsag megszerzesenek kerdeset. Szingapurban (ha lenne ilyen szandekom) en talan sosem kapnek allampolgarsagot, jogokban ahhoz nagyon hasonlo PR statuszt viszont egy ido utan eleg konnyen. A lenyegi kulonbseg a visszavonhatosag. Az itt megszuleto gyermekeim sem kapnanak automatikusan allampolgarsagot. A kozepiskolat elvegezve donthetnenek arrol, hogy mit szeretnenek, kettos allampolgarsag ugyanis nincs. Fiuknal feltetel a sorkatonasag, ha ezt valaki megtagadja, ugrott a PR statusz is, ha maradni akarnak, vizum kell. Lehet arrol vitatkozni, hogy ez jo-e, de mindenkeppen egyertelmu, es keves lehetoseget nyujt a visszaelesekre.
- Szingapurral kapcsolatban sem irtam mindenrol. Tisztaban vagyok vele, hogy a tarsadalmi beket nagyban elosegiti az altalanos jolet, amely az orszagot jellemzi. A szakkepzetlen vendegmunkasok gyakori nehez helyzete is megerne egy kulon bejegyzest, de ez itt most szinten nem volt celom. Talan majd legkozelebb.
[Fotó: Plankó Gergő/444]