És nem mondhatjátok, hogy nem szóltam előre. Oké, hogy még semmit nem tudunk fontos részletekről – amelyekben benne lakik az ördög, haha –, de attól a gondolattól máris nagyon megrémültem, hogy csak erre a célra létrehozott üzletekben lehet majd szeszt kapni.
És nem mondhatjátok, hogy nem szóltam előre. Oké, hogy még semmit nem tudunk fontos részletekről – amelyekben benne lakik az ördög, haha –, de attól a gondolattól máris nagyon megrémültem, hogy csak erre a célra létrehozott üzletekben lehet majd szeszt kapni.
Lehetne beszélni a lenyúlási lehetőségekről, a sápolásról-sarcolásról, a sok ezres baráti körről, a multifojtogatásról, a nagytermelői borok-pezsgők értékesítésének lehetetlenségéről, az egész abszurditásáról – de én első körben nem erről akarok beszélni.
Hanem ezzel szemben arról szeretnék beszélni, hogy az alkohol nem dohány. Az alkoholos italok készítése és a velük való kereskedés nem ipari monopólium. Ez még az égetett szeszesitalokra és a sörökre is igaz, a borokra meg pláne és főként az.
Oké, hogy északi országokban – mint pl. a svédeknél a Systembolagetek – működik a rendszer, és amennyire tudom, nem rosszul, csakhogy ott egyrészt sokkal kevésbé színes és változatos a termelés, másrészt több évtizedes kultúrája van már a dolognak.
Magyarországon viszont a pálinka-, sör- és borkészítésnek és -kereskedésnek van kultúrája, ami a rendszerváltás óta eltelt bő két évtized alatt szépecskén szárba szökkent, és minden nyűg és nyavalya ellenére elég klasszul működik. Hogy csak a kiskereskedelemre szűkítsem a téma témázását: menő és értékes brandek jöttek létre, amelyek felkészültségüknek, rugalmasságuknak és most már rutinjuknak is hála nyugat-európai színvonalú melót végeznek, másképpen mondva, 21. századi levegőt csempésznek a nyomorult magyar mindennapokba. Még egyszer: ez egy látványosan és izgalmasan színes világ, amit egy ostoba mozdulattal szétcseszni gazemberség lenne.
Vonok egy szemléletes párhuzamot: valami olyasmi lenne ez, mintha egyik pillanatról a másikra bezárnák az összes mozit meg színházat, azzal, hogy innentől csak ugyanazon cégérek alatt szabad vetíteni ugyanazokat a filmeket, játszani ugyanazokat az előadásokat.
De jó, induljunk ki abból, hogy a mostani kereskedők az új szisztémában is megkapják az esélyt, és nem nyúlják le a placcot a fideszes haverok. El tudjátok képzelni, hogy a Bortársaság, a Radovin, a Csakajósör vagy a Whiskey.net nemzeti italboltként folytatja, valami undorítóan lószarbarna matrica alatt és bedeszkázott kirakatok mögött?
Hát mi a nyavalya van azokban a fejekben már tényleg? Káposztalé? Kell a pénz, mi? Jól van, pusztuljon minden a picsába.
(Mindazonáltal kíváncsian várom azokat a híres részleteket, ha meglesznek, árnyaltabban fogok fogalmazni, ígérem. Addig is: csodálatos, igazán, szívből gratulálok, csak így tovább.)
Update: A kormány cáfol. Most. Még.