Mondjuk azt, hogy a földön az emberiség a harmadik osztályba jár. Itt a szeretet a tananyag – ilyeneket, hasonlókat és abszolút másmilyeneket mond a hatvanéves Laár András egy interjúban, ami engem teljesen feldobott így hétfő reggel, pedig az nem magától értetődő.
A zenészt a Magyar Nemzet kérdezte, abból az alkalomból, hogy egyrészt öregszik, másrészt ennek következtében nagy életműkoncertet is tervez-szervez, amiben nemcsak zene lesz és slágerek, hanem vicceskedés és buddhistáskodás is, és Galla Miklós lesz a konferanszié.
Akivel nemrég kibékültek, hálistennek.
Összeválogattam nektek néhány idézetet, mert hátha nincs elég időtök egy nagyinterjúra.
– Honnan jött ez a kifejlett Laár András?
– Mindig itt laktam Zuglóban.– Mindenki azt a szintjét nézi a világnak, amelyre fogékony. Az egyetemes tudat, akit általában Istenként szoktunk emlegetni, annyira intelligens, olyan pozitív, hogy mindenkinek azt hagyja, ami neki való. Egy csigába nem erőltet medvetudatot.
– Vagy Ferrari-motort.
– Például azt sem. Az emberekre sem erőltet rá semmit. Ha valaki meccset akar nézni, hagyja.Minden mindennel összefügg, tehát az van, amit az ember csinál. Ha én például pozitív gondolatokat sugárzok valaki felé, jobb lesz a kapcsolatunk, mint ha végig gyanakodnék, hiszen azt megérzi. Minden összekapcsolódik. Az a levegő, amelyet kilélegez, a következő pillanatban már az én tüdőmben van.
– Húst sem eszik?
– De eszem. Tizennégy évig vegetáriánus voltam az említett okokból, de rájöttem, hogy nem akarok széllel szembe… Amikor koncert után szeretnék egy tál meleg ételt magamhoz venni – mert előtte nem szabad –, és nekiállok elmagyarázni a pincérnek, hogy hús nélküli fogást szeretnék, rögtön rávágja a rántott sajtot. Így már annyi rántott gombát és sajtot megettem, hogy soha többé nem vagyok hajlandó ilyesmire vetemedni. Szerintem még a következő életemben sem. Azt gondoltam, ezen nem múlhat.Ilyen bölcs az univerzum. Mindenre van valaki. Én nagyon hálás vagyok minden olyan embernek, aki focimeccsre jár és üvölt, vagy labda után rohangál, mert én ezeket nagyon utálom, de ők megcsinálják helyettem. Az emberek jelentős része nem tud gitározni, de én megoldom helyettük. Szépen el van osztva.
Gondoljon bele, milyen lehet Napnak lenni! Az is egy élőlény. Milyen magas szintű tudat kell ahhoz, hogy valaki Napként működjön, valami furcsa helyről folyamatosan nyomja az energiát, miközben ő nem kap semmit? Minden földi élet az ő energiáival működik. Milyen lehet egy ekkora kozmikus rendszert fenntartani teljesen önzetlenül?! Csak három percig legyél napisten, és megőrülsz. Nem lehet kibírni.
Kakaskodó nép vagyunk, el kell venni az öntudatunkat, hagyományainkat, büszkeségünket. Évszázadok óta irtják egyre eredményesebben a magyar emberekből a magyarság iránti szimpátiát. A kollégáim egy része konkrétan utálja, hogy ő magyar, az egész magyar valósággal együtt. Közben persze magyarul beszél, ezen a csodálatos nyelven gondolkodik. Teljes identitászavar.
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy magyarnak teremtett. Nem büszke vagyok rá, hanem hálás, ami nagy különbség. Akkora nyereség van abban, hogy magyarul tudok gondolkodni, ezen a nyelven tudom megmagyarázni magamnak a világot, hogy mellette eltörpül, mennyiért veszem a bevásárlóközpontban a mosóport.
Sok slágert írtam, ami nem szégyellni való dolog, de most szeretném a mögöttes tartalmat is erősíteni. Ha egy mondatban akarnám összefoglalni a műsor üzenetét, azt mondanám: mindenkinek legyen jó! Ez az én álláspontom. Ha mindenkinek jó lenne, akkor mindenkinek jó lenne. Ilyen egyszerű.