Én értem, hogy a magyar érzelmeket csak olyan obskurus értelmű sorokkal lehet igazán átadni, mint a "folyékony torz tükör", meg hogy "indián lidérc kísért itt bennem", de most már aztán tényleg legyen elég. A Most múlik pontosant dolgozták már fel tehetségkutatóban, hálószobában gitárral, lett belőle csujjogatós sláger, metálverzió, és most nekifutott egy Magyarországon élő indonéz lány is.
Semmiképpen sem Alice Niamit akarom támadni, nagyon kedves gesztus, hogy kezdő magyar nyelvtudásával nekiugrik Kiss Tibi Tom Waits-szerű cirkalmas költő képeinek, és tényleg tök jól csinálja.
A baj a dallal van.
A Most múlik pontosan kizárólag egyféle feldolgozást eredményezhet: a kicsit ég felé révedős, bódult, könnyet morzsoló, de közben azért az asztalt verő változatot. Lehet beleszuszakolni varacskos riffelést, rapbetétet, dobszólót. Kicsit hangosabban lehet énekelni azt a részt, hogy "vágtatnék tovább veled az éjen", és akkor azt hiheted, hogy ez igazából a szerelmedről szól, és nem a keménydrogokról. De Janicsák Vecától kezdve D. Lajos lo-fi feldolgozásán át minden egyes Most múlik pontosan egy és ugyanaz, miközben mondjuk az Utóbbi Évek Egyetemes Nagy Magyar Slágere, a Mizu minden ember szájából és hangszeréből teljesen máshogy szól. Az más téma, hogy működik-e "a cuccok szétdobálva, after a szobába", ha valaki közben tilinkózik, de a "kicsi lány, ó, szia, helló" akkor is értelmes, ha közben egy biedermeier puffon dobolnak, a nagymama pedig a kefírjét követeli ritmusosan a háttérben. Az akkor egy poros bútor és egy kettővel ezelőtti generáció dala lesz.
A Most múlik pontosan viszont mindig Kiss Tibié, hiába szeretné mindenki magáénak tudni.