1919 után kommunistaként bélyegezték meg, a nyilasok elől menekülnie kellett, 1945-ben Ausztriából hozták vissza. Egyetlen feljelentés után kettétörték az életét. Jubileumi sorozatunk első részében az egyik legnagyobb magyar primadonna történetét ismerhetitek meg.
1919 után kommunistaként bélyegezték meg, a nyilasok elől menekülnie kellett, 1945-ben Ausztriából hozták vissza. Egyetlen feljelentés után kettétörték az életét. Jubileumi sorozatunk első részében az egyik legnagyobb magyar primadonna történetét ismerhetitek meg.
Népszínésznő, aki Beregszászról hódította meg a Monarchiát. A Vígszínház, a Magyar Színház, a Népszínház, az Operettszínház, a Király Színház, Bécs, Berlin és Budapest sztárja. Fellépések Londonban, Párizsban és New Yorkban. Mérhetetlen becs- és szereplési vágy. A legnagyobb gázsik és az egyik első automobil Budapesten. Villa az Orbánhegyen, birtok és kúria Tótszerdahelyen. Németh László csodálta, Ady verset írt hozzá, Molnár Ferenc feleségül vette. És róla nevezték el a legnagyobb kontrát a rablóultiban.
Fedák Sári 1944 őszén hetekig tépelődött Szolyva utcai villájában, hogy menjen vagy maradjon. Aztán telefonhívást kapott egy barátjától. Pakoljon, mert tizenötödikén átveszik a nyilasok az uralmat. Akik őt kommunistának tartják.
Primadonna vörös szeplővel
Régi pletyka volt ez, még a tanácsköztársaság idején keletkezett. De sokan még ekkor is hitték. A primadonna – mondjuk úgy – rosszkor volt rossz helyen. 1919. április 6-án, a kommün idején részt vett egy felvonuláson, a vörös hadseregbe agitálta az embereket. Nem volt más választása, Szamuely személyesen hívta fel, fenyegette meg és rendelte ki. Sztárokra a vörösöknek is szükségük volt. Súlyos következmények voltak kilátásban, ha nemet mond: elveszik a lakását, vagy betesznek oda valami proli családot, pár gyerekkel. Volt ott még vagy negyven csillag, Bajor Gizi, Paulay Erzsi, Góth Sándor és felesége. Igazából nem csinált semmit, csak autogramokat osztogatott. Még egy fénykép is készült. Elmosódott, rosszul beállított, nem olyan, mint a sztárfotók. Fedák a toborzó kocsin ül, mellette a kommunisták. A primadonna mosolyog, a kommunisták kemények és marconák. Éppen mennek visszavenni a románoktól és a csehektől az elrabolt területeket.
Kun Béláék aztán gyorsan megbuktak, mindenki bosszúra szomjazott, elővettek embereket, akiknek közük volt a dologhoz. Fedák jobbnak látta Bécsben meghúzni magát, míg csillapodnak a kedélyek. Annyira nem volt jó ötlet. Az osztrák fővárosban is terjedtek róla a pletykák. Hogy Budapesten állandóan vörös kabátban jár és az utcasarkon buzdító verseket szaval a népnek. Parasztmenyecskének öltözve a Tisza partján „gulascht” főzött a vöröskatonáknak. Ilyenek. Az emigránsok feljelentették. A művésznőt letartóztatták Bécsben, ült is pár napot, míg barátai tisztázták az ügyét. Hazatérve rendőrségi eljárást és becsületbíróságot kért maga ellen. Hogy soha nem volt kommunista. Felmentették. De voltak, akik arra a bizonyos fényképre még 25 év után is emlékeztek.
A barátnak jók voltak az informátorai. A hatalom október 15-én tényleg a nyilasoké lett. Fedák Sári ekkor már útban volt Sopron felé. Elhagyta az egyre zavarosabb fővárost. Épp kapóra jött a helyi színház szerződésajánlata. Gondosan bezárta Szolyva úti villájának ajtaját, ahol a kincseit őrizte. A briliánsokkal kirakott cigarettatárcát, ami Jászai Marié volt. A toilette-táskát, amit Alexandra királynőtől kapott Londonban. A berámázott, arannyal nyomott százas színlapokat, a fellépőruhákat.
Soha nem tért már vissza ide
Sopronban nem sokáig volt színpadon. Decemberben kibombázták a házat, ahol lakott, kis híján meghalt. És az oroszok egyre közeledtek. Pont jól jött a bécsi Donausender rádió ajánlata: legyen műsorvezető, jöjjön Bécsbe, jó fizetés mellett szállást és ételjegyet is kap. A magyar adásban kellene dolgoznia. Előadások, rádiójátékok, versek, dalok, néha hírek, kommentárok, hivatalos szövegek beolvasása. Budapest elestét is itt élte meg. Ez a munka sem tartott sokáig. Jött a hír, hogy az oroszok már Sárváron túl, Pápán vannak. Aki tudott, menekült Bécsből.
1945. április 4-ét Fedák Sári egy dunai uszályon élte meg, ezerháromszáz menekülővel egyetemben. A rokkant vontatógőzös Németország felé vánszorgott a csapattal. Még mindig a Dunán vesztegeltek, amikor megtudták, hogy a Führer eltűnt, Németország letette a fegyvert. Hónapokig nem lehetett tudni, mi történik, mikor mehetnek végre haza. És hogy van-e értelme egyáltalán hazamenni. A németországi amerikai zónában Fedák színtársulatot szervezett, akárcsak a szintén menekülő sztárszínész, Hajmássy Miklós. Amerikai csapatoknak játszottak angolul. Fedák hamar a jenki tisztek kedvence lett. Sikerük volt, mentek a pezsgős mulatások, mint a régi szép időkben Budapesten. Vagy Bécsben és Berlinben. Új rajongói már egy amerikai turnét tervezgettek.
Ez az élet sem tartott sokáig. Az új Magyarország kérte a primadonna kiadatását. Salzburgban kellett jelentkeznie. Meggyőződése volt, hogy pár órás kérdezősködés után mehet vissza Linzbe. Csak a parancsnokságon tudta meg, nem itt fogják kihallgatni – hanem már Magyarországon. Mint háborús bűnöst. A Camp Markusból teherautó vitte Bécsbe, olyan nagyhalakkal, mint Imrédy Béla, Bárdossy, Jaross, Pálffy vagy Kiss Ferenc. Ő volt az egyetlen nő köztük.
Mosómedve, nem perzsa
December 18-án tíz óra körül szállt le a repülő Budaörsön. A művésznő elegáns perzsabundában szállt ki a gépből, írták az újságok. Mosómedve volt az, amit húsz éve vett Kanadában. Pár óra múlva az Andrássy út 60.-ban, Péter Gábor előtt volt prömierje. Kérdezte, ismeri-e Szálasit, voltak-e nyilas barátai, tagja volt-e a pártnak. Mit gondol Kiss Ferencről. Mit tart Karády Katalinról. Miért nem segített neki, amikor elfogták. Hol van Muráti Lili? És Szeleczky Zita? Még akkor is azt hitte, a kihallgatás után hazamehet.
A következő állomás a Markó utcai gyűjtőfogház lett. Megtudta, hogy bíróság előtt kell felelnie tetteiért. Hogy mik voltak ezek a tettek, az a vádiratból derült ki. Idézzünk belőle:
A német megszálláskor azt a kijelentést tette az öltözőben, hogy életének legszebb napja és sírva fakadt.
A színpadon az „Őfelsége, a mama” darabban a beléptekor a közismert náci karlendítést használta.
Köztudomású volt német tisztekkel való összeköttetése, lakásán pezsgős vacsorákat adott ezek tiszteletére.
Beregszász visszacsatolása után egy főispáni vacsorán Hitlert magasztalta mint a magyarság jótevőjét.
Proskurovban a gettót meglátogatva megjegyezte, hogy így kellene Budapesten is tenni a zsidókkal, mert itt jól élnek és kávéházba járnak.
1944. év novemberében Sopronban a „Tokaji aszú” című operett egyik dalát háborús kitartásra buzdító nyilas szöveggel átformálva énekelte, melynek egyik kitétele többek közt így szólt: „Győzni fog majd Szálasi Ferenc!”
1945. év januárjában azzal a kérdéssel fordult Fiala Ferenc nyilas sajtófőnökhöz, hogy Bécsbe kíván kitelepülni. Valóban el is utazott és a Donausender keretén belül működő nyilas rádiónak önként munkatársa lett.
Négy előadást tartott a bécsi rádió igazgatójának, a Magyarországról még a háború előtt nyilas üzelmei miatt megszökött Rothen Ferencnek felkérésére, a német–magyar kapcsolatokról és sorsközösségről. Ezeknek az előadásoknak az anyagát Hitlert és a náci birodalmat dicsőítő könyvéből vette.
1945 februárjában, Budapest eleste után, saját szerzeményű, kitartásra buzdító beszédet mondott a rádióban, amely szerint összedűlhet a világ, de ők mégis vissza fognak térni.
Békeffi Lászlónénak közelebbről meg nem határozott időben azt a kijelentést tette: „Ha az oroszok bejönnek, jó lesz az országnak, hogy Gábor Andor fehér lovon fog bejönni?”
A legszebb az egészben az volt, amikor megtudta, hogy az összes vád egy feljelentésen alapul. Amit egyik legjobb barátnője, Kürthy Sára színésznő tett ellene. Az is benne volt, hol kell a hatóságoknak keresniük Fedákot.
Mintegy két hónappal ezelőtt a Vöröskereszt útján lapot küldött címemre, hogy Osterhofenben játszik angol katonáknak. Címe: Bayerische-Löwe, Gasthaus.
Az 1081-es számú rab
Fedák Sári az 1081-es számot kapta a Markóban. Együtt ült Bárdossyval, Imrédyvel, Hómannal, Jaross Andorral és az egész Szálasi kormánnyal. A cellaablakból nézte végig a kivégzéseket. És naplót vezetett a börtönben, ami később önéletrajzi könyve alapjául is szolgált. Sok minden kiderül belőle a korabeli viszonyokról.
Napi 7-8 ezer a lépésteljesítménye. Este kiszámítja, hány kilométert tett meg. Arckrém híján disznózsírt tud csak magára kenni, de azért néha megvillan a régi primadonna. Ady- és Petőfi-szavalóestet rendez a rabtársnőknek. A meghökkent fegyőr kezébe nyomja a cókmókját, hogy hozza utána, mintha egy elegáns hotelben kísérné lakosztályába. Rajongói is akadnak. A kihallgató tiszt eldicsekszik, hogy diákkorában egy vendégjáték alkalmával az ő hátán írta a művésznő az autogramokat a színházi kiskapunál. Az újságírók meg úgy állnak sorba a Markóban Fedák-interjúért, ahogy azt a színházi öltözők előtt tették.
Borzasztó, tudja, amit az újságok össze tudnak firkálni. Folyton üldöztek engem, folyton! 1919-től a májamat rágták, hogy én kommunista vagyok, aztán meg, hogy németrajongó vagyok, meg Szálasi-imádó. Szálasit sohsem láttam! Én nyilas voltam? Mikor? Egy nyilast sem ismertem… Antiszemitizmus? Ugyan kérem! Amikor apám megbetegedett, a beregszászi zsidók mind imádkoztak érte. Ennyi antiszemitizmus sem volt bennem soha, nézze, ennyi, ni!… Nem számítok büntetésre. Fel fognak menteni! Na hallja, kedvesem!…
Ezt a Jövendő című lapnak nyilatkozta.
Ludas Matyi is ritkán jelent meg Fedák-karikatúra nélkül. Az 1945 nyarán indult vicclapot Gábor Andor alapította. Kabarészerző és dalszövegíró volt, a Mágnás Miska és a Csárdáskirálynő operettek szövegét is ő jegyezte. És kommunista, Kun Béla jó barátja. A Tanácsköztársaság bukása után külföldre menekült. 1945 áprilisában tért haza.
Életképek a Markóban: Fedák jobban kedveli a poloskát, mint a tetűt – mert előbbit legalább észre lehet venni a párnán, utóbbit csak akkor, amikor már csíp. A hónapok óta babon élő rabok paszulyhangversenyt rendeznek a folyosón. A napos őrmestert a rabok közül többen ismerik – még nyilas korából. Hétköznapi jelenet: a rabokat fertőtlenítésre viszik. Negyvenes turnusokban mennek le a nők a mosókonyhába. Pucérra vetkőznek, nullás géppel levágják a hajukat. A nyírott, tetves hajcsomók a szék körül a padlón, azon keresztül kell menni mosdani. Két kád van, egyszerre négy nő fürdik bennük. Fedák Sári előtt két utcai ringyó a soros. Hátuk, mellük tele fekélyekkel, sebekkel, csepeg belőlük a genny. Petróleumos ronggyal törlik ki utánuk a kádat, amibe beül a négy újabb fogvatartott.
Operett a népbíróságon
1946. április 6-án tárgyalták háborús és népellenes bűnügyét a népbíróságon. Nem volt joga saját ügyvédet választani, a bírói tanács rendelt ki védőt. A művésznő készült a fellépésre. Nem a mosómedvét vette fel, ahhoz már meleg volt. Kis bőrkabátban volt, amit még 1922-ben vásárolt New Yorkban, a Fifth Avenue-n, Peck & Pecknél. Új szerepe is érdekelte a közönséget, megint telt házat csinált. Egymás hátán álltak a nézők, aki nem fért be a nagyterembe, az a folyosón ácsorgott. Volt, aki fizetett is egy jobb helyért. Eljött a kuplékirály, az operettszerző Zerkovitz Béla, Komlós Vilmos a Hacsek és Sajóból, Békeffy Gábor, a Pódium Kabaré igazgatója.
Fedák minden vádat tagadott. Azt meg végképp, hogy háborús uszító lett volna.
„Megnyugtathatom: ha én uszítottam volna, attól hangos lett volna fél Európa” – mondta az elnöknek. Itt már kezdett operettbe átcsúszni a tárgyalás. A vádak elég gyenge lábakon álltak. Tanúk alig voltak, vagy ha mégis, nemigen tudta használni őket a vád. Fedák egykori házvezetőnője cáfolta, hogy német tisztek jártak volna a Szolyva utcai villában. A Hitler-könyvet nem látta senki, sosem jelent meg, az állítólagos kéziratnak sem volt nyoma.
1944. március 19-én, amikor a németek bejöttek, nem játszott színházban, így az öltözőben sem fakadhatott sírva örömében. Egy nappal a Szálasi-hatalomátvétel előtt utazott el Budapestről, nyilasokat nem ismerhetett. A Donausendernek valóban dolgozott, de a rádió politikai részében nem volt szerepe. 1945 februárjában, az ostrom után azt az utasítást kapta, hogy tíz percig beszéljen Budapesthez, ezt meg is tette, de abban nem volt fasiszta szöveg. A kérdésre, hogy antiszemita-e, felsorolta zsidó igazgatói, szerzői, szabója, cipésze, kalaposa és a volt férje, Molnár Ferenc nevét. És így tovább. Egyedül egy Téglási Emmi nevű girl vallott ellene. Akiről Fedák azt mondta, nem ismeri, sosem találkozott vele. Ügyvédje mentőleveleket olvasott fel. Nóti Károly forgatókönyvíró, kabarészerző, Básti Lajos és Somló István színészek tanúskodtak írásban, hogy a primadonna segített zsidóknak az üldöztetéskor.
A népbíróság két évre mérte meg, nem jogerősen. Vagyonelkobzás, foglakozástól eltiltás, politikai jogok felfüggesztése volt a mellékbüntetés.
1946 júliusában tárgyalták az ügyét másodfokon. A Parlament épületében folyt a per, ott székelt a NOT, a Népbíróságok Országos Tanácsa. A tanács elnöke a rettegett Dr. Bojta Béla volt, élet-halál ura. A bíró a tárgyaláson nosztalgiázott egy kicsit. Felidézte, hogy szegedi gimnazista korában utolsó pénzét is arra költette, hogy megnézze a művésznőt. Véresre tapsolta a tenyerét a János vitézen. Megállapította, hogy a vádpontok közül egyik sincs bizonyítva. De az a tény, hogy a rádió szolgálatában állt, elég az elítéléshez. A népbíróság kétéves ítéletét nyolc hónapra változtatta. Amibe beleszámított a már eddig a börtönben kitöltött idő. Fedák Sári úgy ment vissza a cellába, hogy hat hetet lesz még rács mögött. A Ludas Matyi nem volt megelégedve az ítélettel. Bojta Bélával sem.
Te most csak aludjál, Liliom
Viaszsárga arccal, felpuffadt lábakkal, roncsként jött ki a börtönből. Kábult volt és érzéketlen. Szabadulása után Nyáregyházára költözött komornájával. Egy urasági ház kertészlakjában lakott. Amit aztán elkobozott a helyi termelőszövetkezet. Egy elhagyott házat kapott a falu végén. Szerényen, szegényen éldegélt. A madridi rádió magyar adását hallgatta esténként, ahol Muráti Lili volt a műsorvezető. Nyáregyházán hallotta a hírt, hogy Bajor Gizi öngyilkos lett budai villájában, Molnár Ferenc pedig meghalt New Yorkban. Itt írta meg Te most csak aludjál, Liliom című önéletrajzi könyvét is. Amit csak 2009-ben adtak ki Magyarországon.
Néha ellátogattak hozzá a rendőrségtől, ávótól, megnézni, jelenteni, hogyan él, mit csinál. Kivel tart kapcsolatot, kap-e csomagot Amerikából, ilyenek. Nem igazán volt mit jelenteni. Egyszer, amikor élesztőért ment a boltba, megállt mellette egy ávós autó. Kiugrott belőle egy tiszt, aki nem ismerte fel. Megkérdezte, hogy Fedák Sári ebben a faluban lakik-e. Mondta, hogy igen. „Megnyertem a fogadást!” – kiáltott oda társának.
Egyszer egy olyan ávós jött, aki nem jelenteni akart. Érdeklődött a faluban, hol lakik a Fedák Sári. Hogy kell hozzá bejutni, fogja-e fogadni. Egy fiatal rajongó volt. Fedák kifestve, szépen felöltözve várta. Az ávós elmondta, hogy ő már nem láthatta játszani, de az anyjának képekkel teleragasztott Fedák Sári-albuma volt, abból mesélgetett neki. Megígérte neki, hogy megkeresi a művésznőt. Saját sorsáról is mesélt:
Én rendőr voltam, kérem. Behúztak az ávósok közé. Nagy volt a fizetés, édesanyám mosni jár, meg akartam ettől a munkától kímélni, és beleestem a verembe. Most már nincs menekülés, és én nagyon jól tudom, mi lesz a végem. Hallgatom én sokszor a Szabad Európát.
Végig abban bízott, hogy ez az egész már nem fog sokáig tartani. Elegük lesz ebből az embereknek és az egész világnak. Néha fel is csillant a remény. 1953 márciusában meghalt Sztálin, enyhült a levegő. Júniusban jött a keletnémet felkelés híre. „Művésznő! Mit teszik szólni a németekhez?!” – kiáltott neki oda egy bicikliző falubeli. „Én tudom, mit szólok, de maguk mit szólnak, édes fiam?” – kérdezett vissza. Örömittas kurjantás volt a felelet. „A fénytelen szemek csillogni kezdtek… a németek! Hangos lett a világ… a németek! Magyarország legrejtettebb zugában is fellángolt a hit, a reménység… a németek!… Add meg nekem a kegyelmet Uram, hogy még megérjem Magyarország felszabadulását. Hallgasd meg ezt a könyörgésemet, Uram, aztán bocsásd el a te alázatos, szegény kis öreg, magyar szolgálódat. Ámen” – így fejezte be könyvét 1953 nyarán.
A következő évben a Déryné Színház új rendezője felkérte, játssza el Csíky Gergely Nagymama című vígjátékának főszerepét. Készült a visszatérésre, de elkapta egy betegség. 1955. május 25-én hunyt el Budapesten, 76 éves korában. Haláláról pár sor jelent csak meg a lapokban. Másfél év múlva kitört a forradalom.
[a karikatúrákat korabeli Ludas Matyikból szedtük]