Hogyan lehet együttélni Grósz Viktor kormányával?

Budán vagyunk, egy rózsadombi elit iskola alsós szülői értekezletén, én a leghátsó sorban üldögélek, kis rókákat rajzolgatok és jegyzetelek, amikor érdemes. Már túl vagyunk az Apukán Aki Nem Tudja, Hogy Egy Gyereknek Is Kell Villamosjegy, meg az Anyukán Aki Elhitte A Kisfiának Hogy A Suliban Nem Lehet Szappannal Kezet Mosni, amikor a leglelkesebb szervezőanyuka kért szót, aki tagja az iskolaszéknek vagy mi a hóhérnak. Arról beszél, hogy találkozójuk volt az igazgatóval, aki elmesélte, hogy a mi iskolánknak mit jelent a gyakorlatban az államosítás. Majdnem a start előtt vérzünk el azon, hogy senki sem tudja kiejteni azt, hogy Klebelsberg, de Y. néni kisegít azzal, hogy vagy KIK-nek vagy KLIK-nek kell mondani, így tovább léphetünk. A Szervező Anyuka ösztönös lapszerkesztő, mert a legerősebb hírrel kezdi: az igazgató nagy örömmel számolt be arról, hogy baromi nagy mázlink van, a mi iskolánk újdonsült ura, a körzet Tankerületi Igazgatója ugyanis EGY PEDAGÓGUS. 

Ezt annyira erős hangsúllyal mondja, mintha a tankerületi igazgató FÖLDÖNKÍVÜLI, RÚDUGRÓ VILÁGBAJNOK vagy BESZÉLNI KÉPES EMBERSZABÁSÚ MAJOM lenne. Mielőtt bármelyik szülő éretlen tréfát süthetne el, az anyuka közli, hogy az igazgató megmondta, hihetetlen szerencsénk van azzal, hogy pedagógust kaptunk és nem politikai kinevezettet. 

Alig tudjuk feldolgozni a jó hírt, amikor azt halljuk, hogy bár látszatra nehezíti az iskola mindennapi munkáját, hogy az igazgató mostantól nem munkáltatója senkinek, se a tanároknak, se a takarítóknak és senkit se utasíthat semmire, de ne aggódjunk, mert megmondta az iskolaszéknek vagy minek, hogy informálisan azért van hatalma. A közelemben ülő szülők azon lamentálnak, hogy akkor mit is jelent innentől, hogy valaki igazgató. Óvatosan megkockáztatom, hogy talán továbbra is ő mondhatja a beszédet az évzárón meg az évnyitón. 

(Itt kell közbeszúrnom, mert a későbbiek szempontjából is lesz jelentősége, hogy egy kifejezetten konzervatív szellemiségű iskolában vagyunk, aminél a szülők korát, iskolázottságát, anyagi helyzetét és lakhelyét nézve egész egyszerűen nem létezhet fideszesebb hely Magyarországon. Itt akkor is a jobboldal győzött, amikor a Parlament Kupolatermében a Szent Korona helyett Horn Gyula pengette a dobtárat.)

Szóval aggódnunk nem kell, mert informálisan majd minden el lesz sikálva. Bár költségvetése még nincs az iskolának, de az átállás "viszonylag zökkenőmentes" volt. Azért sem kell aggódni, mert az új kerettanterv miatt 90 százalékban a központi ukázt kell tanítani – bár ebbe az iskolába mindenki azért iratta a gyerekét, mert itt nem ugyanazt tanítják, amit mindenhol – mert igazából ez sem hoz majd nagy változást. Meg a tanfelügyelői rendszer sem jelent semmit, mert mi változna attól, hogy 3 évente idejön egy felügyelő és beül pár órára. Izgalmas kérdés, hogy akkor miért kellett emiatt felborítani mindent, de hála istennek senki sem teszi föl, mert akkor éjfélig itt ülhetnénk.

Kár, hogy nincs jelen valami vezérfideszes akkor, amikor a kötelező hittan vagy erkölcstanórákra terelődik a szó, mert akkor egész biztosan nem képzelnék tovább azt, hogy Jézus Krisztussal itt szavazatokat lehet szerezni. Pedig megint mondom, nem Szanyi Kapitány választási gyűlésén vagyunk, hanem ellenkezőleg. Méltán nagy tetszést arat, amikor megtudjuk, hogy az új Fidesz-tanterv miatt a szeptemberben kezdő elsősöknek 9 helyett heti 6 magyarórájuk lesz, mert hármat elvisz a hittan meg a plusz két tornaóra, amiket rendesen megtartani amúgy sem lehet, mert megrepedt a tornaterem födémje és költségvetés meg ugye nincsen, hiszen az állam vette át a buli irányítását. A mi osztályunknak még 9 magyarórája volt és éppen hogy sikerült befejezni év végéig a nagybetűket, a jövő generációk majd imádkoznak egyet aztán bicepszből megoldják a T-t. 

Rókarajzolgatás közben egyre erősödik bennem az érzés, hogy én ezt átéltem már valamikor. Valamikor már átéltem azt, hogy vannak ŐK meg vagyunk MI és a kettő között nemhogy fal vagy árok, hanem egy univerzum van. Hogy ŐK erősek, irracionálisak és mindenhatók, de annyira azért nem, hogy ha az ember ügyes és tudja, merre hány óra, el ne lehessen lavírozni. Hogy félni érdemes tőlük, de begörcsölni nem, mert ugyan nyilván örökre ők maradnak az urak, de ez azért mégsem Észak-Korea, főleg, ha az ember tudja, hogy kinél kell kopogtatni. Bár milyen kurva jó lehet ugyanez Bécsben. És akkor megvilágosodtam, hogy 1984-88-ban vagyunk, egyházi gimnazista vagyok és a kommunisták uralkodnak, előbb Lázár György a miniszterelnök, aztán Grósz Károly, és ugyan minden szar és reménytelen, de azért nem úgy, mint 52-ben, sőt már utazni is lehet meg minden, ismerek egy nagyobb fiút, aki Cpg-koncertekre jár és mindig elénekli nekem az Áll egy ifjút, az osztálytársaim szülei teli szájjal szidják ŐKET az ebédlőasztalnál, de már tudom, hogy a munkahelyen befekszenek nekik, én meg néha ugyan úgy érzem, hogy puszta kézzel szembeszállnék velük, de mindig rájövök, hogy alapjában véve sokkal jobban izgat Ottlik Géza meg az Ismeretlen Pina.

 Pompás érzés újra tök fiatalnak lenni!