Ha lepörög előttem a baljós előjelek vágókép sorozata mielőtt mindnyájan elpusztulunk a felmelegedés miatt, az a pillanat, amikor pizsama nadrágban és télikabátban fényképezem a hó borította rózsaszín cseresznyevirágokat, biztosan köztük lesz. Gyönyörű.
De úgy, mint a kitörő vulkán, a támadó tigris, vagy egy száguldó lavina.
Bár Pankáékat ez most épp nem nagyon zaklatja fel. Engem eléggé, viszont ami szép, az szép.
Éjjel úgy néz ki Aranka is “nagylány” lett, szóval múlik az idő rendesen. Nincsenek már kiskutyáim többé. Nagyon japán ez így ma reggel a cseresznyefával meg a vércseppekkel a hóban.
Dobos csoportvezető, a legjobb orrú szomszéd srác máris a kapuban ácsorog, hátha szerencséje lesz, de én tudom, hogy nem lesz, mert nem hiszem, hogy legálisan tartózkodik az utcán és mindjárt rácsörgök a főnökére.
Elő a szánkóval, sível, akármivel, fel a hegyekbe, ritka az olyan alkalom, amikor lombos fák alatt csúszkálhat az ember!