Őszintén remélem, hogy tele a hasad, a kevésbé materialista végén fogtad meg idén az ünnepet, kinéztél esetleg a természetbe, frankó volt a vacsoramenü, nem sajnáltad a pénzt a borra, jó giccses lett a karácsonyfa, keveset idegeskedtél az úton, ha úton voltál, és végül minden jól alakult. Szokásos karácsonyi köszöntőnk következik.
Idén történt valami, ami elgondolkodtatott. Vásároltunk épp, végső roham, spállatkert, első vonal, utolsó nap, időszűke, pittyeg a kassza, fénysebességgel rohan a szalag, vércsetekintettel méri fel a képességeinket a pénztárosnő, minden perc számít, irgalmatlan a nyomás.
Láttam az asszonyon, hogy hezitál, zavarba jön és mindjárt kapkodni kezd vagy ami még rosszabb; ledermed, és akkor mindennek vége. Megéreztem a pillanatot és léptem. Nyugodtan, de határozottan vettem kezembe az irányítást. Hiába a hideg profizmus és a fürge ujjak, hiába próbált tétova mozdulatokkal behozni lassan eszmélő feleségem, elképesztő hatékonysággal pakoltam tele a papírzacskókat. Olyan sebességgel, ami korábban sosem volt rám jellemző. Pillanatok alatt tettem szert jópár másodperces előnyre a korábban legyőzhetetlennek bizonyuló pénztárosnővel szemben. Nem, nincs, igen kérek matricát, köszönöm. Bezsebeltem egy elismerő pillantást a mögöttünk várakozó családanyától, le sem lassítva kaptam elő a farzsebemből a kuponokat. Ballal. Miközben járt a kezem, furcsa érzés lett úrrá rajtam. Ráeszméltem, hogy megy ez nekem. Nem tudom mikor történhetett, de beletanultam. Fehér cápa vagyok egy delfináriumban, aki boldogan ugorja a szaltókat és ezzel a világon semmi probléma nincs. Körbenéztem, és azonnal felfedeztem a szomszéd kasszánál hasonló cipőben járó embertársamat. Találkozott a tekintetünk, alig látható biccentéssel szalutáltunk egymásnak, befejeztem a pakolást, fizettem, majd szépen, higgadtan, mintha az urakat vinném, hazavezettem, a szart is kidíszítettem a fából, aztán úgy becsomagoltam az ajándékokat, hogy a legprecízebb szakember is hányt volna az irigységtől, ha látja. Így megy ez.
A legnehezebb részén már túl vagyunk, most már lassan ki lehet engedni. Addig is, kívánok lelkierőt, nyugalmat és sok örömet a folytatáshoz, no meg nagyon boldog karácsonyt.