Kihasználom azt a ritka alkalmat, hogy két hobbim találkozásáról írhatok. Az már gondolom kiderült korábban is, hogy a történelem világa nem hagy hidegen, most elárulhatom, hogy a képregényeket is nagyon szeretem. Bár ez így önmagában egy elég tág fogalom (mint minden művészeti ágra igaz állítás), és nem is igaz, hogy
Kihasználom azt a ritka alkalmat, hogy két hobbim találkozásáról írhatok. Az már gondolom kiderült korábban is, hogy a történelem világa nem hagy hidegen, most elárulhatom, hogy a képregényeket is nagyon szeretem. Bár ez így önmagában egy elég tág fogalom (mint minden művészeti ágra igaz állítás), és nem is igaz, hogy minden képregényt szeretnék, de ha jobban be akarom határolni, akkor az európai képregénytípus a Rahantól elkezdve Korcsmáros Pálig bezárólag elég jól szórakoztat. Azok közé tartozom, akik Zórád Ernő gyönyörű albumain kezdhették megtanulni az olvasást, és ő azért elég magasra tette a lécet.
Most egy új magyar vállalkozásra szeretném felhívni a figyelmetek. Egy hölgy és két úriember hasonló dologba vágta a fejszéjét, mint amit mi is csinálunk a Digitális Legendáriummal, szórakoztató módon akarja az olvasók figyelmét a történelem irányába terelni. Kiválasztották az államalapításunk időszakát és oda álmodtak egy fiktív történetet, aminek azért rengeteg valós kapcsolódási pontja van.
Királyok és keresztek a képregény címe, és aki siet, még támogathatja őket az Indiegogo-n keresztül. De a kiadvány honlapján is beszerezheti akár digitális formátumban is, több nyelven is. A magyar nyelvű példányt pedig a nagyobb könyvesboltokban is lehet keresni. A szöveget a Sinonimo álnéven alkotó Mészáros János írta, a rajzokat Németh Levente grafikusművész készítette, a rajzokat pedig Kisteleki Dóra festőművész színezte.
Magáról a történetről nem akarnék sokat beszélni, hogy nehogy elszóljam magam, de mivel én a saját példányomat már kézbe vehettem, ezért a véleményemet elmondanám.
A könyv nagyon profi. Ha a mai, magyar kiadású képregények között kellene elhelyeznem, biztosan a felső ötben lenne a helye. Nagyon szép kivitelezésben készült el maga a könyv is, igényes a nyomtatás, a kötészet, gyönyörűek a rajzok, szórakoztató a történet. Az alkotók nagyon sok olyan képi és szöveges utalást tettek a mai világ felé, amik kikacsintanak az olvasóra, de ezt úgy tudták megtenni, hogy az nem zavaró, nem tolakodó. Hogy említsek egy konkrétumot: az már korábban is kiderült, hogy szerepel a történetben egy besenyő törzs, aminek a vezetőjét Schuster Lóriról mintázták, de fülig érő szájjal olvastam, hogy ez nem csak rajzon jelenik meg, hanem a a szájában adott mondatain is. (“Én csak megyek az út másik felén”) Talán nem okozok bajt, ha elárulom, hogy a könyv végén kiderül, a történet nem áll meg itt, van folytatási lehetőség. Az alkotók is beszéltek más fórumokon arról, hogy sorozatban gondolkodnak.
Hogy kicsit az árnyoldalakról is beszéljek, nekem két dolog bántotta nagyon a szemem. Gyorsan hozzáteszem, hogy csak azért, mert a könyv szándékai is kivitelezése magasra tette a lécet, és szerintem az alkotók szándéka is az, hogy teljesen professzionális terméket adjanak az olvasók kezébe. Az egyik dolog, ami szemet szúrt: nagyon furcsa egy igényes, láthatóan átgondolt, nyomtatott szövegben smiley-vel találkozni. ami egy email-ben még elmegy, de nekem már egy sajtótermék szövegében sem elfogadható, nemhogy egy igényes könyvben. A másik dolog, ami nagyon fájt, hogy a szerzők láthatóan nagy hangsúlyt fektetnek a korabeli történelmi világ megteremtésére és ábrázolására, ezek után a magyar lovasíjászokat indián háti tegezzel látni nagy csalódás volt. Ez a két dolog nem olyan nagy horderejű, hogy a könyv ne érdemelne figyelmet azoktól, akik szeretik a történelmet, a történelmi regényeket, de remélhetően az alkotók megérzik írásomban a jobbító szándékot, és következő vállalkozásuk előtt megpróbálnak keresni egy szakértő lektort, aki az ilyen elemi hibákat azonnal kiszúrja és ki tudják javítani.
Ahogy a honlapot böngészve kiderül, hogy az alkotók nem csak a kivitelezésben törekedtek profizmusra. Egy olyan környezetet igyekeznek kialakítani, ami talán a mai a képregénykiadás világát is befolyásolhatja. Egyrészt készül a képregény világában játszódó társasjáték, másrészt már most is elérhető egy alkalmazás, amivel a képregényben elhelyezett információs oldalakról még több háttérinformációt begyűjthet az olvasó, és ehhez csak annyit kell tennie, hogy a telefonján elindított alkalmazással a kamerát az előkészített lapra irányítja.
Tehát én bátorítani szeretnék mindenkit, főleg így karácsony előtt, hogy vegye meg a képregényt. Ezzel nem csak az alkotóknak okoz örömet, hanem a leendő olvasónak is, aki biztosan nagy boldogsággal fog eggyé válni a kapott könyv világával, és sokszor fogja kezébe venni ezt a gyönyörű kiadványt. Igazán megérdemli a folytatást!
Aki ez alapján nem tudta eldönteni, jöjjön el szombaton a Hungarocomix-ra, ahol találkozhat az alkotókkal, sőt meghallgathat egy beszélgetést is velük 13:30-as kezdettel.
A képek forrása az alkotók honlapja és facebook oldala.