​Igen, az oroszoktól félnek. Na de miért?

Volt az az oroszos posztom, a Tényleg, miért féltek ennyire Putyintól? Ennek a tartalmára reagált egy szép hosszú szöveggel Thuróczy Richard, a Juventus Rádió szerkesztő-műsorvezetője, aki, mint alább kiderül, elég otthonosan mozog a posztszovjet pályákon. Olvassatok vendégposztot.

Az oroszoktól félnek. Teljesen mindegy, hogy Vlagyimir Putyinnak, Mihail Gorbacsovnak, Joszif Sztálinnak, Vlagyimir Leninnek vagy Rettegett Ivánnak hívják a vezetőiket éppen. Szerintem egy elég egyszerű mondattal meg tudom fogalmazni, miért félnek az oroszoktól a nyugatiak: mert az orosz eléri, amit akar.

Nekem azt dobta a gép, hogy az anyai nagyapámat elvitték 6 évnyi hadifogságba, Szibériába. Kunsági ember volt, a mentalitásán ez látszott is. Egy kőbányában dolgoztak, mellette egy kis településsel. Ettől a kis városkától több száz kilométerre nem volt semmi. Meg is mondta nekik a komisszár, hogy teljesen felesleges elszökni, mert úgyis meghalnak a semmi közepén.

A nagyfaterom az első években napi szinten lopott fagyott marharépát a földekről, amit a kéménybe kötözve melegítettek meg. Így maradtak életben. Amikor az öreg kiszökdösött, visszatéréskor ki-kiverték egy-egy fogát puskatussal. Aztán az orosz fogva tartók úgy ítélték meg, hogy tiszteletre méltó, amit csinál. Amikor egy normálisabb táborparancsnokot kaptak, kijárhattak a településre. Főleg inni. Meg csajozni.

A nagyfaterom annyira komolyan tolta ezt a kettőt az ott tartózkodása utolsó éveiben, hogy terhes lett tőle egy orosz nő. Amikor hazajött, találkozott a nagyanyámmal, aki nem engedte megkeresni nagyapám már meglévő fiát. Mi húsz éve keressük őt, de a városon és az évszámon kívül nem sok segítséget kaptunk eddig.

A másik ágon, apám révén, a nemesi magyar családba bekeveredett több szláv is. Az orosz származás különösen hálás úgy, ha az ember felvidéki nemesi magyar családját 1220-ig tudja visszavezetni – innentől kezdve nem tudják hova tenni Magyarországon. Mivel a nemesi szál révén eleve elég nagy kiképzést kaptam magyar identitásból, elkezdtem ismerkedni a szláv kultúrával kölyökként, magamtól, hogy egálban legyek.

A tinikoromat ott töltöttem. Amikor csak a suli melletti rádiózásból adódó fizetésemet elkölthettem, azt Ukrajnában vagy Oroszországban tettem. Orosz, ukrán, belorusz, kazah csajaim voltak. Hofi mellett én Zadornovon röhögtem, a Showder Klub mellett a Comedy Clubon. Meg a KVN-en. Ha én is stand upolni megyek hobbiból, ez hatással van rám. Gyakran gyártok a volt SZU-ba könnyűzenét mint producer, egy üzlettársammal pedig megalapítottuk a Posztinfo.hu-t. Azért, hogy bejusson néhány hír és vélemény is arról ide, hogy mi van a volt Szovjetunió helyén. És hogy ne féljenek.

Én is átvettem azt a mentalitást kint, hogy ha kirúgnak az ajtón, bemászom az ablakon. Ha nincs valódi indok egy nemre, akkor hogyan csinálhatok belőle igent. Az orosz embertől azért félnek, mert megoldja, amit akar. Bárhogy. Nem fél, hiszen előbb-utóbb úgyis meghal, mint bárki más. Két opciód van. Vagy úgy csinálod, hogy neked is jó legyen, vagy megszívod. És még mielőtt megmagyarázná nekem valaki, hogy ez Magyarországon vagy az USA-ban máshogy megy, megjegyezném, hogy nem igaz. Csak ott félnek és ezért mosolyognak is hozzá. A stílus a különbség.

Itt hetekig, hónapokig, néha évekig tart bármit elintézni. Mert el kell játszani azt a játékot, hogy minden érdekelt félre tekintettel kell lenni. Az EU nem azért béna, mert egymagában nem lehetne a világ legjelentősebb gazdasági és katonai hatalma, hanem azért, mert minden tagja azzal szórakozik, hogy a csapaton belül miként kerülhet jobb helyzetbe. Papíron van ugyan hatszázötezer jogi lehetőséged megvédeni a saját érdekeidet, de ahhoz, hogy nyerj, pénzre van szükséged. Kell egy jó ügyvéd, kell rengeteg szabadidő, ismerned kell a lehetséges fórumokat, hogy szólni tudj, de pénz vagy kapcsolatok nélkül itt is senki vagy. Ha téged egy vállalkozó nem fizet ki, évekig pereskedhetsz az igazadért, és ha átlagember vagy, fogalmad sincs arról, kihez fordulj.

Sírsz, ideges vagy, rövidebb lettél egy csomó pénzzel és még munkát is kéne találnod. Rád szakadt a mennyek országa, ahol nincs barbarizmus, és a nyugalom érdekében minden túl van biztosítva. Csak most te kerültél a rossz végére. Az orosz nem szórakozik, megfogja a kisbaltát, beleállítja a főnök Audijába. A felelős Oroszországban azonnal érzi a tettei következményét. A nyugati világban a tetteknek szinte sosincs azonnal következményük. Mindenről hosszasan lehet vitázni, egyeztetni, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, lehet tologatni a felelősséget, és minél több eszköz áll az ember kezében ezekhez, annál kevésbé lesz sáros. Mindezt úgy, hogy kulturált párbeszédnek hívjuk. Européernek.

Ha egy orosz klubban egy férfi beleköt a másikba, és összeverekszenek, akkor ezután általában nem jön ki a rendőrség. Mert senki nem hívja ki őket. Ha te kötöttél bele valakibe, és elvert, akkor férfiként szégyen ezután segítséget hívni. Ha beléd kötöttek, és alulmaradtál, akkor szégyen, hogy nem tudod megvédeni magad, ezért nincs pofád panaszkodni. Ha pedig győztél – akár téged támadtak meg, akár te támadtál -, miért is hívnál rendőrt? Tessék csak megnézni egy random orosz közlekedési videót, verekedéssel. A következményeket az orosz ember elviseli, alkalmazkodik hozzájuk, és várja a lehetőséget a fordításra.

Ez a két világ sosem illik össze. Pláne nem úgy, hogy az oroszok úgy látják, Európa mindig azt csinálja, amit Washingtonból mondanak neki. A mai napig nem értik az oroszok, hogy Hitler legyőzése után az amerikaiaknak mi bajuk lett velük. Együtt győztek, leosztották az érdekszférákat, hagyhattak volna bőven időt és lehetőséget arra, hogy később utálják meg egymást. Az amerikaiak vezetői azonban egyből az ellenséget látták a másik erős hatalomban. Mert látták a múltban és a háború alatt is, hogy az oroszok Moszkva határában fordították meg a háborút, és amerre jártak, visszaadták mindazt, amit Hitler katonái tettek a szovjet területeken. Elhordták az ott élők egy részét, hogy újraépítessék velük azt, amit leromboltak.

Így vitték el az én nagyapámat is. Na ja, a nagyapám nem volt katona, a vasútnál dolgozott, és fogalma sem volt arról, miért szívta meg, de megszívta. A leningrádiak sem tudták, miért kell még a befagyott tavon átküldött kaját is bombázniuk a németeknek, meg koncentrációs táborba vinni valakit csak azért, mert szláv, de hát ez van. A nyugatiak ilyesmit Európában nem igazán csináltak, valószínűleg ez és a háborúban látott szovjet teljesítmény lehetett az oka a félelemnek.

De mégsem. Hanem az, hogy az orosz eléri, amit akar. Ha nyitsz egy céget egy orosszal, biztos, hogy 51%-ot fog kérni magának. Ha megegyezel vele abban, hogy csak 49%-a lesz, biztos lehetsz benne, hogy végig azon fog dolgozni, hogy egy sikeres prosperáció végén csak azért is 51%-a legyen. Biztos lehetsz benne, hogy ha az orosz érdekszférából el akarja venni a Nyugat az oroszok által is lakott Ukrajnát, akkor ez nem fog megtörténni. Hogy a Krímben nem lesz NATO-bázis, inkább visszacsatolják Oroszországhoz.

Az oroszoktól azért félnek, mert nem lehet velük okoskodni, diplomatikus úton, vagy szerződésekben elrejtett apró záradékokkal kiügyeskedni valamit. Mert ha megpróbálsz velük szórakozni, akkor beléd állítják a szekercét. Mert egy orosszal szemben nem tudsz úgy nyerni, hogy a végén nem szívnád meg. Mert a tetteidnek következményei lesznek.

Vagy igen, vagy nem. Vagy fekete, vagy fehér. Mégis furcsa, hogy egy átlag magyar állampolgár hasonlóan kívánja a drasztikus retorziókat egy közismert személy rokkanthelyre történő parkolása vagy bedrogozott balesete után. Szóval, ha meg akarod érteni az oroszokat, akkor gondolkodj egyszerűen és tisztán. És sose hidd azt, hogy a magyar értelmiség valaha is meg tudná érteni ezt a mentalitást. A saját átlagpolgárait sem érti meg, sőt lenézi. Pedig csak egyszerűen kellene gondolkoznia. Néha. Amikor épp a sorsukon szeretne javítani.