Vasárnap esténként szerettem teszkózni. Aztán jött Semjén Zsolt, Harrach Péter, Latorcai János, Rétvári Bence, Móring József, Aradszki András, Soltész Miklós, Hoffmann Rózsa, Vejkey Imre és Simicskó István, és megtiltották. A bigott senkiháziak. Azért utoljára még elmentem.
Vasárnap esténként szerettem teszkózni. Aztán jött Semjén Zsolt, Harrach Péter, Latorcai János, Rétvári Bence, Móring József, Aradszki András, Soltész Miklós, Hoffmann Rózsa, Vejkey Imre és Simicskó István, és megtiltották. A bigott senkiháziak. Azért utoljára még elmentem.
A Fogarasi úti – eddig éjjel-nappali – Tescóba jártam hétvégente még úgy is, hogy nyolc kilométerre lakom tőle, a Duna másik oldalán. Hétköznap gyalog járok mindenhova, estig dolgozok, aztán hazafelé vagy beugrok a kisboltba kifliért, vagy nem, de ami nem fér bele a hátizsákomba, azt hétvégén kell beszereznem, hisz munka után van jobb dolgom is.
Oké, hogy szombat déletlőtt logikusabb a nagybevásárlás, de én vasárnap este jártam, mert ahhoz volt kedvem. A Tesco úgy döntött, nyitva tart akkor, én meg úgy, hogy rendszeresen otthagyok pár ezrest, plusz az összes üres üvegem, ha már a szelektív szigetek felszívódtak a városban. Nulla forgalom az utakon, kevés ember a kasszáknál, tudtam, mit hol találok, egy gyors kör, aztán csá. Az élet apró örömei.
Az utolsó vasárnapon kivételesen már délután a parkolóban voltam, mert éreztem, hogy ez a nap más, mint a többi. Értem, hogy a kormány szerint napszaktól függetlenül inkább Baldauf Lászlót kéne közelebb vinnem a következő 260+ milliós verdájához, esetleg a Lázár tesókat egy ígéretes lóhoz, de egyrészt hiszek a versenyben, szóval no CBA, másrészt nem értem, miről is beszél Orbán Viktor pontosan, hacsak nem a melegen ölelő urambátyám-életérzésről.
Az alábbi dolgokat vettem a Tescóban, származási hely szerint listázva:
- Ásványvíz, Magyarország, Balf
- Zsemle, Magyarország, Budapest
- Szeletelt jalapeno, Magyarország, Dunakiliti
- Kovászos uborka, Magyarország, Vecsés
- Tejföl, Magyarország, Székesfehérvár
- Kolbász 1, Magyarország, Tóalmás
- Kolbász 2, Magyarország, Nagyiván
- Villanykörte, Magyarország, Budapest
- Virágcserép, Magyarország, Miskolc
- Nem büdös virágföld, Magyarország, Seregélyes
- Evőeszköz-szárító, Magyarország
- Rukkola, EU (Magyarországon csomagolva)
- Vaj, Belgium
- Pesto, Olaszország
A tizennégy termékből tizenegy (és fél) magyar. Úgy, hogy nem erőlködtem a show kedvéért. És a Molnál tankoltam. A pesto olasz találmány, amire a magyar konzervesek még nem álltak rá, a a rukkola már majdnem itt nőtt, vajból meg azért kellett belgát vennem, mert a Tescóban kapható magyarok gyalázatosak. Nem tudom, mit enged meg az élelmiszertörvényünk, hogy ez a hazai tejipar válasza, de amíg nem szigorítanak valamit, marad az import.
A pénzem nagy része így is magyar beszállítóknál landolt. Az egyelőre a sötétben tapogatózó, de emelkedő óraszámok és csökkenő bérek eljövetelét sejtő pénztáros is magyarnak tűnt, a Tesco itt fizet adót. Meg különadót, hiszen ne feledjük, gonosz multi, aki nem győzi Angliába menteni az extraprofitot.
Nagyobb gond, hogy legszivesebben én is azt tenném.
Három évig éltem Londonban, és azt kell mondjam, arrafelé jobban megbecsülik a közpénzt és az emberek munkáját. Stabilak és korrektek a szabályok, kiszámítható az élet. Szebbek a buszok és a kórházak, kevesebb a korrupt gazember a közéletben, mert a választók nem tűrik meg őket ilyen nagyvonalúan, és most, hogy ennyi magyar emigrált – sokan örökre –, talán nem baj, ha néhány forint arra hagyja el Magyarországot. Legalább nem a cinikus disznókat hízlalja.
A vasárnapi zárva tartásról szóló törvényjavaslatot benyújtó tíz KDNP-s képviselő azzal indokolta az ötletet, hogy a hét utolsó napja legyen "olyan szabadnap, amelyen a családi együttlétre nyitva álló rövid időt nem kurtítja még a vásárlással eltöltött idő is".
Aztán kikötötték, hogy a kisboltokban mindenképp a tulaj, vagy valamelyik családtagja álljon a pult mögött. Nehéz ez így. Sajnos a legközelebbi családtagom is 130 kilométerre lakik tőlem. További hátrány, hogy 28 vagyok, de még nem házas, és gyerekem sincs. A magyar kormány szemében valószínűleg nem létezem. Kivéve persze a NAV-ot. Ők számolnak velem.
Nem baj. Nyugodtan vigyék a fizetésem felét is, és herdálják el, amire csak akarják. Cserébe csupán egy olyan országban szeretnék élni, ahol ha én nem mondom meg Harrach Péternek és Semjén Zsoltnak, hogy ők mikor mit és hogyan csináljanak – akár egymással is –, akkor ők se mondják meg nekem, mikor és hol vegyek rukkolát. Vagy erről már lekéstem?