Mióta kijöttek az első hírek a Demokratikus Kerekasztal megkezdeményezéséről, feszt viszketett a klaviatúrám, annyira szerettem volna megírni, hogy egyéb sem hiányzott már, csak hogy Lovas Zoltán végre felemelje a demokrácia zászlaját, és én is beállhassak mögé!
Hehe.
De aztán hagytam a fenébe. Nem mindig van kedvem piszkálni teljesen értelmetlen dolgokat és fáradt, semmilyen érdeklődésre semennyi számot sem tartó embereket. Meg hát különben sem vagyok az a mindenáron piszkálódós típus, nem igaz?
A DEKA azonban tegnap szerencsésen megalakult, én meg elolvastam az Index szórakoztató tudósítását az eseményről, és egy kicsit – na jó, nagyon kicsit – el is kezdtem búslakodni, hogy nem mentem el a panoptikumba. Természetesen mindenkinek szíve joga hülyét csinálni magából – akkor is, ha Herényi Károlynak, Kovács Lászlónak vagy Heller Ágnesnek hívják –, ezek most ilyen idők, ilyen átmenetiek, nem olyan könnyű minden pillanatban tisztában lenni az aktuális évszámmal.
Mindazonáltal még ez sem lett volna elég hozzá, hogy ilyen posztot posztoljak, kellett hozzá, hogy Mihancsik Galamus Zsófia másodszor is nekiugorjon az Indexnek ebből az ügyből kifolyólag. Először azt kifogásolta, hogy az újság csak a Mindeközben rovatban számolt be a kezdeményezésről, most meg már nagyszabású publicisztikában szedte le a keresztvizet Német Tamás riporterről. Az az igazság, hogy elsőre úgy éreztem, mulatságos írás ez, erőteljes ironizálhatnékom támadt, idézni is akartam belőle a legerősebb részeket – különösen az ellenséges sajtókörnyezetest –, de most, miközben ezt fogalmazgattam, és még egyszer belementem, rájöttem, hogy inkább szomorú a szöveg. Szinte rosszkedvem lett tőle.
Na mindegy, az internet tágas, elfér rajta minden. Magyarország nem annyira tágas sajnos, ám annyi kiterjedése mégis van, hogy egy DEKA-val több vagy kevesebb ne sokat osszon, és még annyit se szorozzon. Hogy nyugodtan alszik-e Orbán Viktor, vagy sem, nem ennyin múlik.
Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI