Ha ilyet építene egy kisgyerek az óvodában, akkor jószándékkal figyelmeztetném, hogy Pistike csinálj kisebb csövet neki, mert felborul az egész hóbelevanc. Erre tessék, a ruszkik megcsinálták nagyban.
A képen épp egyik legfontosabb küldetését teljesíti az atombombavető, vagyis parádéznak vele. (Pontos paramétereiért olvassátok el a Jalopnik cikkét.) Merthogy ilyen fura volt a hidegháború: egyfelől a legnagyobb titokban folyt a fegyverek fejlesztése, másfelől azért villantani is kellett, hogy mi van nekünk.
Egyébként az ötletet is egy ilyen villantáson nyúlták. Ugyanis az amerikaiak már építettek egy atomtöltetvető ágyút, amit Németországban mutattak be 52-ben. Az ilyet tudott:
Nektek ágyútok van? Nekünk tanunk lesz. Meg is építettek belőle négyet.
A paraméterei ugyan mutatósak voltak (öt percenként tudott lőni 25 kilométerre a csúcssebessége pedig 30 km/óra volt), de állítólag minden lövésnél métereket ugrott hátra és olykor szétesett.
Mai szemmel tiszta őrültség az egész, de persze az ötvenes évek első felében még nem volt evidens a rakéta. Ha akkoriban fel akartál robbantani valamit, akkor vagy odavitted, vagy odalőtted a bombát.
A 25 kilométer szép táv, de azért nem örülnék ilyen távolságból egy gombafelhőnek. Egy darabig azon is el kellett gondolkodnom, hogy vajon hol szerettek volna bevetni ilyeneket. Csak úgy nem lövöldözhetnek át vele más országokba.
De ne felejtsük, akkor még egy évtizednyire voltunk a világháborútól, ahol azért volt pár több hónapig tartó ostrom (többek közt Budapesté az egyik legkeményebb), amit egy ilyen atomvető ágyúval pikk-pakk el lehetett volna intézni. Brrrrr (még több kép itt)