​Itt az első budapesti falfestmény egy vért hugyozó mexikóiról

Kipróbáltuk a hivatalosan még meg sem nyitott mexikói kajáldát az Anker közben. A Gringos Amigos a debil-gesztis neve ellenére okés hely, két specialitással. Vannak egyrészt a korlátlanul újratölthető házi csodaitalok, másrészt a felejthetetlen falfestmény.

Teljesen véletlenül Budapest hivatalosan is legkúlabb divatdiktátor párosával, Virág Anikóval ás Tóth Alival együtt lépünk be a helyre, fel is robban a zsebemben a hordozható kulométer! De egy perc múlva már a híres férfimodell agárteste sem tud érdekelni, mert Inkei riporter a hátam mögé mutat azzal, hogy nahát, az a fickó vért pisál.

Odanézek a viccesen szuperbéna óriásfreskóra, amin az előbb éppen csak végigsöpört a tekintetem, és igazat kell adnom az urológiai problémák egyik legismertebb amatőr szakértőjének.

Az a nagy sombrerós amigo tényleg éppen visszarendezi a pöcsét akció után, az utca közepén, miközben körben tócsákban áll a vér. Ez azonban nem zavarja a sarokházban lakó, izomtorzulásos fickót abban, hogy rózsát nyújtson a szintetikusdrog-túladagolástól keményen vicsorgó szőke bulikirálynőnek. A pasi kedvét az sem szegheti, hogy torz kezével olyan lassan képes csak odanyújtani a virágot, hogy azt maximum a piros ruhás kiszemeltje után húsz méterrel vánszorgó, amputált alsó lábszárú donna veheti el tőle.

Kedélyes az egész, csakúgy mint a szemközti falra festett tengeröböl

vagy a vécé melletti falon, szintén a kristályozástól vicsorogva zenélő három festett mariachi:

Az erős vizuális hangulatról a tér közepét elfoglaló, igen vaskos oszlop gondoskodik még, amit a príma tervező pálmafatörzsnek álmodott meg, de mivel ennyire irreálisan vastag, főleg egy pálmához képest, a ráfestett mintázat ellenére leginkább egy gigantikus őslény pénszének tűnik.

Mint rövidesen kiderül, az étellel sincsen semmi baj. Hárman vagyunk, Inkei riporterrel egy quesadillás és egy sajtos echiladás menüt kérünk, NAK kolléga meg egy marhás burritót.

A menühöz persze ital is jár, ekkor derül ki a hely egyik óriási előnye, főleg kánikulában: csak egy poharat kapunk, amit korlátlanul újratölthetünk az egészen széles fantázialimonádé- és háziital-választékból.

A menümből a fűszeres bab szuper ötcsillagos, a piros rizs is kifejezetten jó, az echilada okés, bár egy kicsit száraz benne a sajt, de az összhatás mindenképpen kellemes. Annyi italt iszom összevissza, hogy majdnem odapisálok a sombrerós urológiai eset mellé, a legjobb talán a körtés-karamellás, de majdnem holtversenyben a cseresznyés-lime-ossal.

Fura, de most iszom életemben először horchatát, ami egyfelől klassz – mint egy megolvasztott fahéjas tejbegríz – de úgy kikészít, mint KDNP-st a kihagyott peteérés.

Ezek NAK feljegyzései az ebédről:

Én egy marhahúsos burritót kértem, amibe fekete babot és korianderes főtt rizst választottam sűrítésnek, és ami különösen az utóbbit illeti, nagyon jól választottam, mert a rizs pazar volt. A kiadós, jól megtömött tekercs mellé járt egy maréknyi tortilla csipsz és házi mártás is, valamint kértem egy pohár végtelenszer utántölthető üdítőt (a pohárba első körben horchatát, fahéjas rizstejet töltöttem a fal melletti italautomatából). A burritó isteni volt, a horchata nemkülönben, és az egész annyira laktató, hogy csak egy fél pohár karamelles körteitalt tudtam utána küldeni, pedig feltett szándékom volt, hogy megkóstolom az összes üdítőt. A talán bosc (kobak) körtéből készült ital pedig önmagában vitte a pálmát, legközelebb azzal kezdem.

Ezek meg Inkei Bence jegyzetei:

Először egy közepes Vampire Weekend-szám, a Horchata miatt voltam mexikói étteremben (az Arribában), és azóta nem is nagyon emlékszem, hogy ittam volna horchatát, most viszont újra rájöttem, hogy tök jó dolog a folyékony tejberizs.

A menük ára 2000 forint körül van, a hely nem olyannak tűnik, ahová mondjuk vacsorázni járna az ember valaha, de hónap elején gyors ebédelőnek – főleg a bizarr dizájnja miatt – alkalomadtán annál jobb lehet.

A legigéretesebb dolog, hogy tartanak churrost is, és Magyarországon nem sok helyen árulják a fánktésztából sütött óriáskukacot. Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy van-e kakaó is, mert anélkül a dolog értelmetlen, de majd legközelebb.