Rövid önostorozó poszt következik. Legalább két hete meg akartam nézni, hogy mi ez a kampány a metróban, vagyis hogy mi a nyavalyát néz Kepes András, Csepeli György, Törőcsik Mari, Pásztor Anna és még egy csomó ember. Hát ma délután eljött az ideje.
Rövid önostorozó poszt következik. Legalább két hete meg akartam nézni, hogy mi ez a kampány a metróban, vagyis hogy mi a nyavalyát néz Kepes András, Csepeli György, Törőcsik Mari, Pásztor Anna és még egy csomó ember. Hát ma délután eljött az ideje.
Bár ne jött volna, tisztára elszégyelltem magam. Játszom itt a kulturális pasast – olvassatok mindennap, mozi, színház, jégkorong, kutyafasza –, és egyetlen elszökellő pillanatra sem ugrott be, hogy ez egy társulat. Ami ráadásul nem is mostanában jött létre, hanem még 2001-ben. Szerintem persze hallottam már róluk, Balázs Zoltán művészeti vezetőről pl. biztosan, de hogy lassan mindent elfelejtek, ami nem a gyerekkoromban történt, az nem mentség semmire.
"Te biztosan tudod, mi az a Maladype" – írtam színházbuzi barátomnak. "Persze – válaszolta –, lényegében ott voltunk a születésénél is. De miért kérdezed?" "Hát mert van egy kampány a metróban, és gőzöm sem volt, mi a tököm az" – válaszoltam. "Haha" – válaszolta.
Na így jártam. Nincs mese, ezek után kénytelen leszek megnézni valamit tőlük. Vagy elbujdosni. Vagy valami. Nem azért, hogy elsikáljam a dolgot, de mégis:
Mondjuk az is igaz, hogy belőlem kiindulva ez elég sikeres reklámhadjáratnak tűnik. Egyrészt felkeltette az érdeklődésemet, mint a pinty, másrészt még írtam is róla, ingyen és bérmentve. Ezek szerint én lennék a célcsoport? Durva, mi?