Epikus kommentháborúba kezdett Braun Róbert volt MSZP-politikus és politikai tanácsadó az MSZP-alenök Lukács Zoltánnal. Braun elképesztő arroganciával osztotta az észt, majd ledobta a Végső Hülyeségbombát.
Minden ártatlanul indult. Braun Róbert tanácsadó-vállalkozó-marketinges-expolitikus, aki mostanában mint rózsadombi cégtulajdonos a plebejus magyar újbaloldal teoretikusaként lép fel, kiposztolt a Facebookra egy képet egy átfestett kormányzati bevándorlós plakátról.
Ekkor jött Lukács, akinek nem tetszett Braun vélt lelkesedése a plakáttépkedésért:
És minél nagyobb a cirkusz a plakátok körül, annál jobb Orbán Viktornak. Minél inkább dúl a harc, annál inkább tudja visszatartani a táborának a jobb szélét. Az egész magyar média rá van csavarodva a dologra, pont úgy, ahogy Finkelsteinék kitalálták. Költségvetés, egészségügy? Kit érdekel? Plakáttépkedés. Az igen. Orbán nem szomorú.
Erre Braun lekezelő agresszióval válaszolt, jóllehet Lukács felvetésében minimum volt valami. Figyeljük meg, hogy Braun sem képes áthágni Newton magyartörvényét: aki magyar nyelvű szövegben a “wow” szót használja, az mindig valami modoros pöcsséget mond magas lóról:
Zoltán Lukács asszem kommented a legjobb ‘csak ne csináljunk semmit, ami érdekli az embereket’ hagyomány jegyében fogant. Az igaz: ebből se baj nincs, se kockázatot nem kell vallalni. Egészségügy, költségvetés, wow, ezek igazi politikai hivószavak, az egyetemen politikai marketingen a diákjaim alig bírják, hogy egy nagyobb dolgozatot írjanak az általad javasolt témákban.
Braun szegény olyan magasra dobta a labdát, hogy egy MSZP-alelnök is lazán csapta le:
Biztos így van. Kit érdekel az egészségügy? A világon senkit.
Braun a válaszában több soron keresztül megfeledkezett magáról, és a vitapartner kellemetlen sértegetése helyett érdemben kezdett vitatkozni, hogy az utolsó mondatra magához térjen, és valami olyan tenyérbemászó lenézéssel szólaljon meg, hogy az hihetetlen:
Az egészségügy mindenkit érdekel és érint, de ettől meg nem politikai hivószó: részben azért, mert nem lehet benne rövid távon mérhető eredményt elérni, részben mert a baloldal kormányzati ideje alatt nem tudta átalakítani, így az ezzel kapcsolatos mondasok (amelyek nemigen vannak) sem túl hitelesek. Jobb egészségügyet csinálni kell – ha egyszer lesz erre lehetőség – a politikai hitelességet, tetterot, bátorságot – vagyis a választói bizalmat érzelmeket is megmozgató akciókkal, bátor kezdeményezésekkel kell megszerezni. Majd egyszer atvesszuk az alapokat, végül is nem ordongosseg, meg lehet tanulni, ha valaki nyitott és érdeklődő.
Lukács erre először egy jogos riposzttal lényegében megnyerte a szócsatát, hogy ettől megijedve gyorsan elkezdjen ő is személyeskedni:
Például ez a fennhéjázó, felsőbbrendűsködő hozzáállás ami nagyon vonzó. Át lehet venni az alapokat, de neked volt lehetőséged két miniszterelnök nagyon magas rangú tanácsadójaként a gyakorlatban is bemutatni a tudásodat. Mindkettő akkorát bukott, mint Rottenbiller (aki nem tudja tanítja?). Ezért aztán a cinikus hangnem indokolatlannak tűnik. Nem én mondattam például 30 perces hót szar, oda nem illő beszédet az Örömkoncerten a Medgyessy Péterrel, hogy a huszadik percben már a decens háziasszonyok is fütyültek. Nyilván a Deák Körben meg más körökben bejön a liberális szuperegóból következő cinikus felsőbbrendűség, de nekem nem annyira. Azért persze tudom én az okát is.
Na és ekkor Braun elővette a Végső Kártyát, és tökéletesen indokolatlanul megvádolta Lukácsot, hogy az lezsidózta:
Zoli, butaságot beszélni mindenkinek van lehetősége, még neked is. Akkor egyrészt a tények: én 2004 májusáig dolgoztam Medgyessy mellett, talán emlékszel, hogy akkor még erős miniszterelnök volt. Megbuktatni a szocialista párt buktatta meg (ahogy engem is kiszekált), szerény távollétemben és ismereteim szerint. Gyurcsány mellett 2005 áprilisáig dolgoztam, talán emlékszel, hogy utána még nyert egy választást 🙂 Az Örömkoncert beszéd 6 perces volt és nem én, hanem a miniszterelnök fogadta el és mondta el, mert azt tartotta fontosnak elmondani, ami irva volt. Így megy ez. Az én hangom nem cinikus – a liberális jelzővel burkolt zsidózást pedig kikérem magamnak –, hanem aggodalmas, mert amit csináltok az rossz, elsősorban azért, mert nem értetek a politikai marketinghez, másodsorban nem ismeritek a progresszív politika gondolatait és hívószavait. Ezek megszerezhető tudások volnának, de az, hogy Te példaul nem tartod fontosnak megszerezni, számomra az a cinikus és a felsőbbrendű.
Lukács válaszánál jobbat mi sem tudtunk volna kitalálni:
Én zsidózok Robikám? Te megbolondultál.
Azt hinnéd, erre nem lehet mit lépni? Ha igen, nem vagy MSZP-s! Mert Braun a válaszban minden eddigi arroganciájára, kioktató modorára és nagyképűségére rátett öt lapáttal:
“a liberális szuperegóból következő cinikus felsőbbrendűség” – ez burkolt zsidózás. Minthogy én nem vagyok liberális – ha ismernéd az írásaimat, akkor tudnád – tehát nincs liberális szuperegóm. A magyar köznyelvben – különösen a szocialista párton belül – a liberális a zsidó helyettesítője, különösen kontextuson kívül alkalmazva és olyanokat illetve vele, akikre ez nem illik. Hát ezért. De ez nem tartozik a vitánk lényegéhez, csak jeleztem és kikértem magamnak. Akkor is kikérem magamnak, ha tudatlanul használtad – tehát nem tudtad, hogy ez ezt jelenti, csak úgy odavetetted. Most akkor már tudod. A vitánk lényege a következő mondatokban van: az hogy nem értesz valamihez, az nem baj, minden tudás megszerezhető. Az a felsőbbrendű és cinikus, ha nem is akarja valaki azt megszerezni.
Ezt a végtelenül ciki beszélgetést azért közöltem, mert pompásan mutatja, mi volt az egyik oka a magyar baloldal totális szétesésének, illetve annak, hogy ebből az állapotból a fő ellenfél borzalmas kormányzása ellenére miért képtelenek feltápászkodni. Külön figyelemre méltó, hogy Braun már nem MSZP-s, hanem a megunt baloldalon túllépő új progresszió teoretikusa. Szóval igaza van Orbán Viktornak, semmilyen fronton nincs balos remény.